Ha most visszagondolok a tavalyi horgászatokra, akkor nem az októberi – utolsó – peca jut az eszembe. Nem is az az júliusi örömpeca, mikor egymás után háromszor döntöttem meg a saját rekordom. Legtisztábban egy augusztus végi ecsédi túrára emlékszem. Augusztus végén Ádám öcsémmel jártam Ecséden és igen jót horgásztunk. Ádám akkor (is) rekordot döntött, a majdnem 17 kilós tőponty fárasztása igen emlékezetes volt, mégsem erre emlékszem legjobban.

Az a részlet is csak most jutott eszembe, mikor a napfelkeltét kameráztam és közben eldurrant az egyik szerelékem. Látványos képek a Stég DVD-n, gyönyörű hal (14-15 kg körüli) mégis egy teljesen jelentéktelen momentum maradt meg bennem. Gondolatban most ott ülök a kis rozoga faház takarásában, a szél elég erősen fúj, de úgy ülök, hogy a ház megvédjen a széllökésektől. Ádám csendesen alszik már egy ideje és úgy tűnik ő hasznosítja legjobban ezeket a csendes, kapástalan órákat. Én nem alszom, helyette inkább olvasok és élvezem a napsütést. A jelzők csöndben pihennek, a természet békéje megtörhetetlennek látszik.

A munkahelyi gondok távolinak tűnnek, még jópár nap van a hétfőig, így nem aggódom nagyon. Ahogy követem a napsütést, és óránként pakolom át a széket, hogy a napon maradjak, hirtelen egy emlék hasít belém. Lehetek vagy 13-14 éves fiatal kamasz és édesapámmal éppen Békéscsabáról Gyulára autózunk. Horgászni megyünk, így sok év távlatából úgy gondolom, hogy szeptember eleje lehet. A kellemes őszi melegben a nap süt, ezért lehúzott ablakkal autóztunk, de valami nem stimmel. Délután 1-2 óra lehet, de a belső órám azt mondja, hogy legalább délután 4 óra van. A nap még simogatja az arcunkat, de már érződik a fáradtsága. Nyáron a nap színe inkább sárga, de most már opálos a fény és a nap nem tud már olyan erősen sütni, mikor júliusban az árnyékba kerget minket délidőn. Még csak hunyorognunk sem kell. Szóvá is teszem a dolgot édesapámnak, aki röviden lezárja a dolgot:

-Közeleg az ősz, ilyenkor már laposabb szögben süt a nap. Becsüljünk meg minden órát, mert a nap nemsokára feladja a harcot és akkor vége a nyárnak.

Gondolatban újra Ecséden vagyok, mert egy méhecske a kezemre száll. Más esetben ilyedtem megrándulnék, és elhessegetem az apró fullánkost, de most inkább kíváncsi vagyok, mint ijedt. A méhecske nem mozdul, én is így teszek. Nem tudom mi járhat a gondolataiban, ha vannak neki egyáltalán ilyen jellegű dolgai, de ő nem mozdul, így én sem teszem. Biztosan a szél űzte a faház takarásába és most piheni ki magát a repülés után. Méhecskének lenni nem könnyű, neki a tó olyan lehet, mint nekünk a Balaton, jól meg kell gondolnia, hogy átrepüli-e a nagy vizet, vagy nem kockázat.

Néhány percig így nézzük egymást mozdulatlanul, majd a méhecske elindul a karomon és óvatosan lépeget. Bár csak néhány gramm lehet a súlya, de érzem a mozgását a karomon. Nem tudom mit keres rajtam, vagy hogy mit láthat az egészből, ezért kis fenntartással kezelem a helyzetet. Szerencsére nem áll szándékban bántani engem, miért is tenné ilyesmit. Nekem egy kellemetlen csípés, neki a halál lenne a fizetsége.

Úgy tűnik csíkos barátom hamar megunta a szokatlan terepet, huss már repül is tovább, nem is tudom követni a szememmel. Egy darabig még gondolkodom rajta, hogy vajon egy népes kaptárból jött-e, vagy önállóan próbál boldogulni a világban. Remélem, hogy vannak méhecske barátai és a telet át fogják vészelni, hogy a tavaszi nap első sugaraival megkeressék az illatos virágokat.

Visszatérek a könyvhöz, de az már nem olyan érdekes. A napsütés valahogy nagyon ismerős, olyan fátyolos és gyenge, mint akkor kölyök koromban, mikor horgászni mentünk édesapámmal. Egy óra múlva már hiába próbálok a stégen egy napos zugot találni, a fák kitakarják a sugarakat és egy fél óra alatt fokokat csökken a hőmérséklet. Ahol ülök, ott még néhány órája nyár volt, de most már elfér rajtam egy pulóver is. Ekkor döbbenek rá, hogy valami véget ért. Próbálkozom még az olvasással, de nincs már kedvem hozzá. Ezért inkább becsukom a könyvet és felkeltem Ádámot. Közeleg az este és újra kell húzni a szerelékeket. Az első őszi éjszakánk következik...

teteje | vissza