Hét elején megszületett az elhatározás, horgászni megyünk Merenyére életem Párjával. Mivel hétvégére tervezzük a túrát, és bojlikészítési ismereteim még erősen turbózásra szorulnak, csak egy választásom marad: minőségi gyári bojlit kell beszereznem. Ismerősökkel történt egyeztetések alapján a Dynamite Baits termékcsaládnak szavaztam bizalmat. Mivel mindenki más-más ízesítésűt ajánlott, többfélét szereztem be a hozzávaló folyadékokkal, és pop-up bojlikkal.

Regős Gyurival a Merenyei tógazdával egyeztettve az 5/5 melletti palatetős stégre foglaltunk helyet, péntek és szombat éjszakára. Hétvégére orkán erejű szelet jelzett a meteorológia, így sűrű imát mormolva vártuk a hétvégét. Péntek reggel izgatott készülődés után egy örökkévalóságnak tűnt mire leértünk Merenyére.

Kiérve a tóra szemerkélő eső fogadott, ami Merenyén rossz hír. A merenyi sárban az autóm tengelyig süllyedt. Mire kievickéltünk belőle simán befogadott volna egy varacskos disznó konda, mivel az autó színét egyenletesen 1 cm sár fedte. A helyre érve elkeseredve vettük tudomásul, az éjszakai vihar megtette a hatását: a szél széttépte a szállásunk tetejét. A palát és a szigetelést a környező szántón szétszórva találtuk meg.

Gyuri, mint jó tógazda nem esett kétségbe, egy telefonálással megoldotta a helyzetet. Haragó Tibitől elkérte számunkra lakókocsiját, amelyet a büfétől terepjárójával a helyszínre szállított. Érdekes volt nézni ahogy sártengeren át „odaszánkázott-úszott” a szerelvény. Nem ismervén a lenti körülményeket, -milyen is a Merenyei sár- magunkal vittük fehér kiskutyánkat, aki vasárnapra elvesztette eredeti színét.

Gyuri a hideg ellen rendelkezésünkre bocsátott egy szieszta kályhát, amely nyári kánikulát varázsolva próbálta idézni az otthon melegét. Túránk barátaink segítségével kényelmessé vált, mivel Gábor barátom halradart, András barátom csónakmotort adott kölcsön, így a vízen töltött idő is lényegesen rövidebb lett, mintha evezni kellett volna. Mivel életemben nem használtam még ilyen szerelést, és érdekesen néztem ki, ahogy elkékült kézzel, a halradar szonárját kézben tartottam a víz alatt.

Az élményt tökéletesebbé tette: egy szál pulóverben bőrig áztam a vízen. Na de sebaj, elvégre október óta újra horgászhatok, ismét bojlizhatok. Este hét órára sikerült a szerelékeket a helyére raknom, mondanom sem kell az alattomosan szitáló eső ismét bőrig áztatott, és jó szokásához híven: mire végeztem kegyesen Ő is elállt.

Péntek esti bójázásom a medertörések, akadók megtalálása ellenére nem hozott sikert. Az éjszaka nyugalomban telt, viszont a naplementében csodás fotókat készítettem. Késő este a helyünkre megérkezett András és a Carp Deviles Fekecs János. Cimborám az éjszaka leple alatt varázsolta vízre bójáit, amit csak hajnalban a derengő fényben vettem észre. Ők is behordták a szerelékeiket.

{KEP::4277::195::center::}

Az éj náluk is kapástalanul telt. Szombat délelőtt újra vízre szálltam, csak úgy, mint a szomszédaim, s több órát vízen töltve új helyeket kerestünk a bójáknak. Andrásnál már a délután beindult a „bolt”, az éjszakai 17 kg-os pontya előtt több 5-10 kg közötti halat fogott, miközben sikeresen tesztelték a „házi” bojlit.

Nekem hajnali 3 órakor fújt riadót egy hal, aki az egy szem squid-octopusos bojlira éhezett meg. Nyári szokásomhoz híven rohantam ki a botokhaz, de az ajtóból a 3 C fok hátra arcra kényszerített. Gyorsan átgondoltam, hogy egy szál alsó gatyába talán kicsit „erős” lenne kimenni. Világrekord gyorsasággal öltöztem fel, a meleg csizmában szinte röpültem a stégre.

Képzeljétek el a szitut: kapás a jobb oldali boton, a legjáró a stég baloldalán, csónak parttól három méterre a vízen, stég 2 m-re a vízfelszín felett. A hal fittyet hányva a „téli dermedtségre”, szép komótosan megindul és lopja a métereket a dobról. Párom utánam hoza a walkie-talkie-t, kiskutyám a lábam alatt nyüszít, nem értve a topogásom. A rádión átszólva Andris reagál: lakókocsi ajtaja kivágódik, öles léptekkel már a csónakban van, a stég elé „parkol”. Nem akár milyen bűvészmutatvány mire a csónakba mászom, a hátra szaltót sikerül elkerülnöm.

A csónakos fárasztás szokatlan volt, mi mentünk a hal felé és nem „szárazföldi patkányként” vontattam magamhoz a pontyot, mind eddig általában. Csodálatos élmény volt életem első csónakos fárasztása, melyben András volt segítségemre, kinek ezúton is köszönetet mondok. Jó negyed órát voltunk a vízen és kölcsönösen kifárasztottuk egymást. Kitartásom jutalma: egy kereken tíz kilós csodaszép tükörponty. Az éjszaka innentől már eseménytelenül telt el, boldogan feküdtem le, mert már én is fogtam „Januári Pontyot”.

{KEP::4278::195::center::}

Hajnalban vidáman vártam a fotózást, hiszen halam pontyzsákban várta a közös fotót, melyet szabadon engedésével koronáztam meg. Gyönyörű színekben pompázott a januári ég alja, a napfelkelte látványát megörökítve újra beleszerettem a „Merenyei reggelbe”

{KEP::4279::195::center::}

Fenyvesi Attila
teteje | vissza