Címkék: Adács
Ritkaság számba megy, hogy az ember olyan vízzel találkozik, ahol rengeteg ponty él, és a nagytestű barátaink is jelentős számban vannak jelen. Mindezek mellett nem túl felkapott, így a pontyhorgászok nincsenek túl nagy számban jelen a parton.A tó gazdái szakmailag is jól irányítják a tó működését, fontos számukra hogy az idelátogató horgászok jól érezzék magukat, persze a szabályokat betartva, mert a rugalmasságuk ellenére szigorú szabályok közé szorítják a szórakozást. De ez a bojlisoknak inkább kedvező feltételeket nyújt mind, hogy gátolná őket. Tehát egy olyan hely, ami szórakozásunkat tekintve csillagos ötös, és a tógazdák személyét tekintve két rendkívül gerinces, de rugalmas vállalkozót ismertünk meg!
Ismételvén önmagam, remek vizet fedeztünk fel Tamással.
Már régóta nézegettük ezt a vizet és nem is tudom miért csak idén ereszkedtünk le ( a le szót csak földrajzilag értsük ha lehet !!! :]) Gyöngyös mellett elhelyezkedő kis falu gyöngyszemére az Adácsi Tóra.
Májusban jártunk először ott, többszöri telefonos egyeztetés után neki indultunk, persze amit a tógazda tanácsolt nem fogadtuk meg! Mik ezek?
<li>Ne hozzatok kis szemű bojlit mert rengeteg a hal nem fogtok tudni pihenni.
<li>Vastagabb zsinórt hozzatok, mert a patakmeder széle akadós plusz a sulyom foltokban sok halat veszthettek
Hmm hát persze hogy minden úgy történt, ahogy mondta! Mire Laciék lejöttek felvételeket készíteni, úgy néztünk ki, mint két heroinista akinek elfogyott az anyag! Egyszóval kész voltunk mint a lecke attól a közel 20-30 db pontytól melyek 1-5 kg-os példányok voltak!
De szerencse nem pártolt el mellőlünk, mert Tomi a bojligyártás alkalmaival is szokta hozni formáját és brutalitásának köszönhetően találtunk a 20-as bojlik közt olyan 27-eseket, amiből fel is raktunk egy egy botra. Hát el is sültek egy 6,5-ös és Tominak egy 15,40 es tőponty volt a jutalom!
És inentől kezdve szépen beálltak a nagyobbacska pontyok. A zárás 250 kg hal volt, iszonyú fáradság, de teljes boldogság! Az eltöltött 3 nap meggyőzött minket hogy itt nem mondanak hülyeségeket a tógazdák, és hogy return of the green team!
Meg is beszéltünk egy időpontot, amit többször módosítottunk de az istennek nem akart összejönni hol nekem, hol Tamásnak, hol Lacinak nem volt jó! Így hát önző módon otthon hagyva a két renitens bojlist nekivágtam egyedül! Hát kalandosra sikerült a túra.
Megpróbálom szavakban visszaadni a túra hangulatát, nem biztos, hogy teljesen sikerül!
Szóval most rákészülve indultam. Minden úgy ahogy kell, és ott ahol kell. Leértem és úgy gondoltam most megpróbálom a gátat, mert ott lehetnek a nagyok, mivel az akadós mélyvíz biztosítja a nagytestű halak számára a búvóhelyet.
Estére értem ki a helyre mert addig gyűjtögettem az információkat hogy rám sötétedett. Kegyetlen pakolás, hosszú radarozás és a fáradtságom eredménye hogy hajnal negyed 3-kor lettem kész.
A hajnal fülledt volt és csendes nagyon csendes! Fél 6 tájban arra ébredtem, hogy a mellém érkezett napijegyes horgászoknak ez az időpont nem túl korai! Megpróbáltam úrrá lenni az érzéseimen és visszaaludni, de ahogy ilyenkor lennie kell becsipogtak a jelzők!
Vártam kicsit de semmi, már majdnem sikerült elaludnom mikor a szomszédban tetőfokára ugrott a hangulat női hang férfi hang röhögés, poénok és folyamatos zrikálás. Ekkor nem bírtam tovább és kirontottam a sátorból de hála istennek nem ordítottam. Le is égett volna a bőr a képemről hisz a férfi hang egy apuka volt. A fiát tanította a módszer elsajátítására, a női hang pedig egy 9-11 év körüli utánpótlás spori.
És ráadásul mikor néztem őket már nem volt idegesítő, mert egy olyan apa tanítgatta fiát aki nevetett és cukkolódot mikor az ifjonc hibázott! Nem pedig lehurrogta és kikapkodta a kezéből a dolgokat, mint ahogy ezt több helyen tapasztaltam. De az ember önző és átgondolva a hely adottságait összepakoltam, és irány a sziget...
Nehéz döntés volt, de így utólag örülök hogy bíztam a megérzéseimben! Még majdnem 3 nap várt rám a szigeten! Átpakoltam kb. délre lettem kész. Szakadt rólam a víz így mártóztam egyet de amint, harcsa mozgást láttam tőlem pár méterre inamba szállt a bátorság és ki is repültem a vízből!
Próbáltam egy rövid etetést csinálni amit valószínűleg ugyan ez a példány tett tönkre mert szinte mind a három nap előttem őrjáratozott mint egy cápa aki a fókákat várja a partról. Tehát maradt a behúzás kicsit távolabb.
Információim szerint a szemben bojlizók a régi patakmeder szélét vették célba és a keményebb részeket erőltették de komolyabb halat nem fogtak ezért ide egy etetés vissza még egy és egy a iszaposabb részre! Ahogy ez kész lett kisebb zápor mindjárt lehűtött, és az eső nyomában viszonylag erős szél korbácsolta fel a vizet.
Kicsit anyáztam, mert persze közben az akku megadta magát, és mivel a telefonom is lemerült kénytelen voltam kimenni evezővel a partra az autómhoz: pót akuk behoz és telcsitöltés. A büfében Zoli és Tamás megnyugtatva közölte estére eláll ez a szél viszont holnap „szép időm lesz" :] !
-Biztos maradsz ? - kérdezték
-Hát hogy a fenébe ne maradnék! – válaszoltam.
Ha tudtam volna mire vállalkozom nem biztos hogy ezt mondtam volna.
Az első este átlagos volt, de csak mikor minden készen volt és leülhettem akkor vettem észre hol is vagyok. Egy kis sziget három hatalmas fűzfával madárfészkekkel madárcsicsergéssel, körülöttem a nyugati oldalt kivéve nád és sás nőtt. Ezeket hatalmas amúrok eszegették. A víz szép tiszta persze nem kristályszerűen áttetsző, hisz ez nem egy sóderbánya tó, Kisebb nagyobb halak fickándoztak, fürödtek, raboltak! Annyira idilli volt hogy szinte a lelkembe markolt.
Éjjel egy pár 3-as egy pár 6-os 2 db nyolcas és egy 10-es jött, nekik és a magányom adta nyugalomnak is nagyon örültem. De elfáradtam és majd az egész délelőtt alvással telt. Felébredtem és rettenetes érzés fogott el ösztöneim azt súgták menekülj, de nem tudtam mire vélni a dolgot. Összeszedtem magam és kimentem a büfébe kávézni meg kaját venni .
A halak nagy része a víz felszíne közelében volt. Szinte fájt ahogy perzselt a nap ,és a mocskosul párás levegő úgy ált mint jobb bablevesben a kanál! Olyasmi volt az érzés mint a katasztrófa filmek elején „vihar előtti csend „ Szinte mindenen érezhető volt, valami történni fog és ez nem lesz kellemes.
Megkávéztam szépen komótosan élelmet is szereztem de vissza a szigetre már nem jutottam!
Megérkezett amitől tartottunk. Lacival telefonon már értekeztünk arról hogyha a náluk éppen akkor dühöngő vihar ide ér kössem fel a gatyám.
<b>A vihar!</b>
A büfé a tó délkeleti csücskén helyezkedik el ahol hála Robiéknak van egy kis fedett pihenő is innen néztem végig a tombolást (bevallom férfiasan tele volt a gatyám). Szemből tehát nyugati irányból valami fekete indult el felénk amire én azt hittem hogy valami füst mert ilyen színű vihar nincs . Zoli megnyugtatott hogy pedig van. És tényleg az volt!
Egyszerre se madár se tücsök se senki , a félelmetes lélekbe vájó csendet csak egy két rutinos spori motorja autója és elköszönésük törte meg. Aztán dörgött egyet, kettőt ,hármat és elindult délre, és azt hittem vége mire Robi ismét lelket öntött belém.
- Ami onnan jön arról megint évekig beszélni fogunk. – mondta.
Ez megint megnyugtató volt :] Szerencsére nem indultam vissza a szigetre egyből így az első felvonást a büféből figyeltem meg. Akármerre néztem mindenhol villámlott , dörgött , zörgött , csattogott! A szél kb. 90-100 km/h lökéseket produkált, a hol jég hol eső formában hulló csapadék szinte vízszintesen érkezett az égiektől. Nem volt túl rövid és nem volt túl hosszú mindez, persze érezhető volt ez csak az első felvonás.
De nem bírtam tovább és elindultam vissza a szigetre , mert a botjaimat nem tekertem ki és abban sem voltam biztos hogy a sátram a helyén lesz. Az út nem volt hosszú , még is annak tűnt. A minden túlzás nélkül 1 méteres hullámokon új kis lélek vesztőmben nem voltam túl nyugodt.
De célba értem és meglepődve nyugtáztam minden a helyén csak a merítő hálom ugrott vigyázba az egyik fűzfához. Nem sok időm volt nézelődni mert jött a következő felvonás. Lényegében lekopírozta az elsőt csak itt most 120-130-al fújt a szél. Szerintetek milyen fejem volt a szigeten egyedül egy sátorban ??? J ( L )
És kezdődött a tánc !
És elsült az első botom rögtön egy 14,1-es tőpontyot vonszoltam partra mert csónakba nem hogy nem mertem ülni de a partszélére sem mertem odaállni!
Merítettem fertőtlenítettem pontyzsák és reménykedtem hogy ma még vissza tudom hordani a botom. Kis idő elteltével csendesedett a vihar és egymást érték a kapások 6-9kg közötti pontyból annyit fogtam ahányszor rámertem szánni magam a visszahordásra. Elkezdett sötétedni mikor ismét robbant a kapásjelző bevágtam és éreztem hogy rutinos damil szaggatóval állok szemben.
Nem befelé menekült hanem a sziget baloldala mellett kb. 30-40 méterre lévő akadók felé vette az írányt de rajta voltam és megelőztem előbb értem csónakkal az akadó elé mint ő így sikerül megállítani. Aztán mintegy 30-35 percig nagyon komolyan küzdött se le se fel csak forgatta a csónakot . Mikor már elkeseredtem hogy harcsa lesz feljött egy fordulóra mintegy megnyugtatva ponty vagyok hahó!
A második fordulásnál pedig azt hittem amúr ilyen hosszú pontyot nem foghattam! Aztán felfeküdt nagyra tartotta a száját és csak biccegtett mint egy veréb! 200-ra ugrott a pulzusom mikor beemeltem a csónakba annyira gyönyörködtem benne . hogy izomból menten neki a sziget oldalának. De ez sem szegte kedvem, kipattantam és a szokásos eljárás után már húztam is vissza a cuccost.
Még jött egy 10 körüli ponty és egy gyönyörű koi amit sajnos se nem tudtam lefényképezni se nem mertem elrakni mert nem volt nálam több üres ponty zsák. Ki elhiszi ki nem J Másnap reggel büszkén és elégedetten ébredtem. Új bojlis barátommal futottma össze a büfénél, ő fotózott. Majd miután mindenem megszáradt úgy döntöttem elég volt és elindultam haza. Biztos hogy örökre megjegyzem majd ezt a kis Adácsi kalandot de nem csinálnám másként ma sem!
{KEP::4172::192::center::}
{KEP::4173::192::center::}
{KEP::4174::192::center::}
{KEP::4175::192::center::}
{KEP::4176::192::center::}
Fish-01 (Green Team )
