Címkék: Zalaszentmihály
Rekordfogások története!Bár nem mostanában történt az eset, de mivel személyes rekordfogásomról van szó, amit idén sajnos nem sikerült túlszárnyalnom gondoltam megosztom veletek itt a téli ínséges idők derekán!
Az eset még tavaly szeptemberben történt, mikor elindultam édesapámmal és közös jóbarátunkkal Zolival, egy egyhetes túrára kedvenc és egyben állandó horgászhelyemre a Zalaszentmihályi tóra! A túra szeptember 17-24.-re volt tervezve, mivel azonban 16. már péntekre esett, én már nem bírtam magammal és délután a hely közelsége miatt semmi nem gátolhatott meg a korábbi indulásban.
{KEP::4119::191::center::Egy hétig volt ez a kunyhó az otthonunk}
Kb. délután 6 óra felé érhettem a partra, gyors bepakolás a csónakba „persze ez kb. 45 percig is eltartott, mire az egy hétre való cuccot beraktam a csónakba” és már csónakáztam is a helyem felé. Ott újabb nehéz feladat a kipakolás várt rám, de ez már gyorsabban ment. És kezdődhetett a pad felállítása, botok élesítése és az etetés.
A túrára 2 féle bojlit készítettem, az egyik Active-Maple 8 a Mainline-tól, a másik pedig Ananas-Juice szintén Mainline. Ezenkívül, a számomra elhagyhatatlan magkeverék (kukorica, tigrismogyoró, kender) és chunks 13 és 20 mm-es méretben álltak rendelkezésre.
Mire végeztem az etetéssel már majdnem be is sötétedett, így sietnem kellett a behordással, mert nem szerettem volna sötétben elvégezni ezt a folyamatot. Az egyik botra 1 szem juharos bojli, a másikra pedig 2 szem ananász és juice keveréke került. Egyik botot egy kb. 60 m-re a stég előtt húzódó bokorsor mellé tettem, a másikat pedig egy 50 m-re található törés (1m-ről letörik 3-3,3m-re) aljába tettem, bízva abban, hogy a halak itt járnak és megtalálják a csalit.
Végeztem mindennel, kis összepakolás és várakozás. Egyedül voltam, így nagyon lassan telnek a kapástalan percek, de elég sokat járok egyedül pontyozni, úgyhogy hozzá vagyok szokva az ilyesmihez. Éppen azon gondolkodtam melyik boton lesz először kapás mikor megszólalt a telefonom, Ákos barátom hívott, hogy a Pölöskei tó partját koptatja már vagy 3 napja, de még 4 kg-os halnál nagyobbat nem sikerült neki fogni, de ezek a picik jönnek félóránként. Mivel Ákos nem egyedül horgászott, azt mondta, később meglátogat engem egy kis beszélgetésre, meg egy két sör elfogyasztásának erejéig. Rendben mondtam, csörögj, ha itt vagy és kimegyek érted, és ezzel, el is búcsúztunk egymástól.
Ezután gyorsan a lemenő napról még készítettem is pár fotót:
{KEP::4116::191::center::}
{KEP::4120::191::center::}
E képek készítése közben, végig az járt az agyamban, hogy tudtam, Ákosék kis vízen horgásznak és ott egymást érik a kapások, én sem fogom talán az éjszakát kapás nélkül megúszni! Még mellettem szólt az is, hogy egész héten jó idő volt, viszont szombatra, vasárnapra már mondta az időjárás jelentés az erős északi szelet és esőt, azaz Hidegfrontot! Nem tudom miért, de az itteni tőzegbányatavakban ez az időjárás változás nagyon meghozza a halak kapókedvét, legyen szó akár Pököskéről, Zalaszentmihályról vagy akár Pötrétéről.
Az este nagyon lassan és csendesen telt a szél se rebbent, a halak sem ugráltak a kapásjelzők is némák maradtak. Csak Ákos barátom hívott úgy fél tizenegy felé, hogy elindult, menjek ki érte. Rendben gondoltam legalább addig is történik valami. Kifelé szépen halkan az etetéseim fölött haladtam el fejlámpával keresve az esetleges túrásokat, pörsöket, hogy egyáltalán jár e valaki az etetésen. De nem sok jót véltem felfedezni, mert egy-két buborékon kívül nem sok mindent láttam a sima vízfelületen.
Kiérve meséltem is Ákosnak nem sok babér terem így éjszaka az etetéseimen, ha nem romlik el az idő. De Ő már nevetve mutatott az ég felé, úgy északnyugati irányba, mert ott bizony már kialakulóban volt valami mondhatni elég szépen gyülekeztek a felhők. Mesélte még azt is, hogy sikerült fognia egy 6 és egy 7 kg-os tőpontyot, ami azért akár hogy vesszük az állandó kicsik után, jó jel is lehet az éjszakára nézve.
Beérkezésünk után elfogyasztottunk egy-egy söritalt, majd mondtam Ákosnak, mielőtt feltámad a szél, újra csalizom a botokat. Így is lett, de annyiban változtattam, hogy mindkét botra dupla bojli került, az egyikre egy ananász egy juhar, másikra kettő juharral ízesített bojli került. A helyüket is megváltoztattam, vagyis csak az egyikét, mert a bokor mellé letettem a juharral csalizott szereléket, a másikat pedig nem tettem le a törés aljába, hanem radar segítségével a törés oldalába úgy 2m-es mélységben kínáltam fel.
Még ki sem értem a második bot lerakása után, mikor visszafele menet már gyenge szelet kezdtem el érezni, és a felhők is egyre közelebb másztak az égen. Végeztem a csalizással bementünk szépen a házba és leültünk sörözni meg beszélgetni. Sajnos a halak még mindig nem zargattak bennünket, ezért zavartalanul folytathattuk ezt a tevékenységet. Közben hallottuk, hogy a szél egyre erősebben lengedezik. Éppen azt ecseteltem Ákosnak, hogy milyen jó lenne, ha feltámadna a szél, mikor becsippant a törés oldalában felkínált szerelék kapásjelzője. Kirohanás, majd gondolkodás: mi lehetett ez? Majd mindjárt viszi, mondtam, de semmi folytatás.
Eltelhetett úgy jó fél óra, mikor megkérdeztem barátomtól, hogy mennyi az idő? Egy óra. - felelte, de abban a pillanatban valami elemi erővel nekiállta húzni a törés oldalában felkínált szereléket.
Mivel ott álltam mögötte, sokat nem késlekedtem és felvettem a hallal a kontaktust. Addig, és azóta sem, éreztem még olyan ellenállást, mint amit ez a hal tanúsított. A bevágás után, mintha a nyeletőféket húzta volna, úgy vitte a féket. Hűha, mondtam Ákosnak, ez csónakos fárasztás lesz, és ahogy ezt kimondtam már csónakba is szálltunk.
Hátrafelé húzattam magam a motorral, de még így is néha-néha húzta a féket a hal. Végig azt hajtogattam Ákosnak ez nagyon jó hal, ez nagyon jó hal!!! Ahogy közeledtünk már nem húzott több féket, és mi már majdnem fölé értünk, mikor a csónak mellett a vízfelszínen megjelent egy tükörponty. Ahogy rávilágítottam, abban a pillanatban visszatört a mélybe és magával vitt úgy 25-30 m zsinórt.
De sajnos akkor vettem észre, hogy a zsinór ugyanúgy elénk megy le a vízbe egyenesen. Akadó, mondtam Ákosnak, és kezébe adtam a botot és úgy ahogy voltam pulóverestől lenyúltam a zsinór mentén, és szerencsém volt, mert vízfelszín alatt akadt el, úgy fél méterrel. Kiszabadítottam és csak úgy hasította a vizet a monofil, mert a halam már úgy 30 méterrel arrébb volt a szerelékkel. Ákos visszaadta a botot, és már motoroztunk is a hal felé, de talált magának még egy akadót a potyka.
Szerencsémre ebből saját erőből szabadult ki, de úgy, hogy felszínre törése éppen a csónak végénél volt, és a csónakmotorban természetesen elakadt a zsinór ismét. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az nem ment és így nem tekeredett rá csak elakadt benn. Gyorsan lenyúltam kiakasztottam a zsinórt és felvettem a hallal ismét a kontaktust. Hihetetlen de a fárasztás 15-20. percében járhattunk, és még mindig alig tudtam a vízréteg középső szakaszába kényszeríteni, nem hogy feljebb, és még mindig 10-20 m-es kirohanásokat produkált.
Még 10 perc kőkemény küzdelem következett, minek végeredményeképp sikerült megszákolnunk titokzatos ellenfelemet, mondom ezt azért, mert azon kívül, hogy tükörponty, azt láttuk, ezen kívül a súlyáról fogalmunk sem volt csak azt tudtuk biztosan, hogy nagy. És nagy volt, de milyen nagy...
Először akkor szembesültünk vele, mikor Ákos be szerette volna emelni, és csak második próbálkozásra sikerült neki a csónakban lévő matracra tenni. 15 feletti kiáltottam, majd egymás kezébe csaptunk és hatalmas volt az öröm. Gratulálok, ez nagyon szép! - mondta. Köszönöm, köszi! De már alig vártam, hogy kiérjünk a stégre és lemérhessem a pontyot.
Végül is a mérlegelésnél a mérleg mutatója 19,10-nél állt meg, miből a mérlegelő súlya 0,9 kg, így a rekordhalam 18,20 kg-os volt. Elmondhatatlan mit érez ilyenkor a pontyhorgász, ha ekkora pontyot fog, főleg ha még soha életében nem fogott ekkorát. Nagyszerű élmény volt, és kalandos fárasztás.
Természetesen kihagyhatatlan ilyenkor az éjszakai fotózás, tehát így tettünk mi is.
18,20 kg-os tükörponty, 10 perccel a legyőzése után:
{KEP::4100::191::center::}
{KEP::4101::191::center::}
És reggel 10 perccel visszaengedése előtt:
{KEP::4102::191::center::}
{KEP::4103::191::center::}
{KEP::4104::191::center::}
És 10 másodperccel a szabadság előtt:
{KEP::4105::191::center::}
{KEP::4106::191::center::}
A fényképezés végeztével, lefertőtlenítettem, majd éjszakára pontyzsákba tettem a halat. Ezután újra installáltam a pálcát, majd barátommal a gyönyörű fogás részleteiről beszélgettünk. A fogás hevében persze egész éjszaka nem aludtam egy szemhunyást sem, bízva a további sikerben, na meg az igazat megvallva nem is tudtam volna.
Pedig aludhattunk volna nyugodtan, mert egy mozdításom sem volt másnap estig. Ákos barátom olyan 4 óra felé mondta, hogy vigyem ki, mert visszatér Ő is a kis csapatához, a szomszéd tőzegbánya tóra. Így is lett: kivittem, visszajöttem, de még mindig nem tudtam aludni, csak feküdtem az ágyon, és vártam, hogy majd elnyom az álom. El is nyomott valamikor 6 óra magasságában, és 8 órakor ébredtem Zoli hívására, hogy fél óra múlva a parton vannak. Jó gondoltam, mire mennem kell értük, pont meg tudom ejteni a reggeli etetést.
Etetőanyag a vízben, irány a kikötő, Zoli már messziről mutatja a méretet, mutathatta is, mert természetesen háromnegyed kettőkor horgászkedvet csináló sms-t kapott, és az sms-ben ez állt: 18,20 kg tükörponty. Ahogy kiértem gratuláltak, és nagy sietségben pakoltunk a csónakba, hogy mielőbb láthassák a halat, és fényképezés után visszaengedhessük a tóba. Beérkezés, kipakolás és még a társaim horgászfelszerelésének élesítése előtt lefényképeztük az „óriást”, és visszaengedtük a társai közé.
Ezután ami történt, azaz egész túrát nagyon hosszú lenne elmesélni, és nagyon régen is történt, az emlékek sem annyira frissek, ezért még egy-két fényképet teszek a cikkbe, hogy láthassátok mi is történt ezen az emlékezetes héten, de még egy dolgot szeretnék megemlíteni.
Úgy hozta ez a túra, hogy nem csak én tudtam megdönteni saját rekordomat, hanem Zoli barátomnak is sikerült megfognia eddigi horgászpályafutása legnagyobb halát egy 14,25 kg-os amúrt. Horgásztúránk 5. éjszakáján érkezett éppen sötétedés után, gyenge maszatolós kapást kemény 15 perces fárasztás követett, amit végül Zolinak sikerült megnyernie. Gyönyörű hal volt, még egyszer gratulálok hozzá!
Pár kép a torpedóról:
{KEP::4114::191::center::}
{KEP::4115::191::center::}
Természetesen szombattól egész héten hidegfront volt, mint ahogy ezt az időjósok is jelezték, na meg ahogy a halak kapókedve is bizonyította. Nagyon szép hetet töltöttünk el Zalaszentmihályon és úgy távoztunk, hogy tavasszal újra támadunk, és ez így is lett!!!
Búcsúzásként még pár kép a túráról:
{KEP::4107::191::center::8,5 kg}
{KEP::4109::191::center::9,5 kg}
{KEP::4110::191::center::10,5 kg}
{KEP::4111::191::center::7 kg}
{KEP::4112::191::center::7,2 kg}
Utolsó reggel kegyesek voltak hozzánk az égiek és gyönyörű napsütésre ébredtünk, ilyen szép időben még a pakolás is könnyebben ment.
Pár kép a napfelkeltéről!
{KEP::4117::191::center::}
{KEP::4118::191::center::}
Mindenkinek erőt kívánok, átvészelni ezt az előttünk álló néhány hónapot (minden év leghosszabb hónapjait). Kellemes karácsonyi ünnepeket és nagypontyokban gazdag, boldog új évet kívánok!
C&R!
Cilki
