Sokáig én is egyetértettem azzal a nézettel, melyet a horgászsajtó vallott akkor, mikor még csak kevesen rendelkeztek halradarral és ezen radar tulajdonosok jelentős része a rapsic kategóriába tartozott. „A radar rossz, a radar gonosz. Csak az vesz radart, aki halat akar lopni.” (Ugyanezek az emberek mondták azt, hogy a mobiltelefon rossz, a mobiltelefon gonosz, mert akkor még csak annak volt, aki suhogós dzsogingban hajtotta a bálnamerdzsóját). Magyarul nem az eszközzel, hanem inkább annak státusz-szimbólum jellegével volt gondjuk.
Természetesen a halradaros rosszallásnak volt alapja, hiszen akkoriban és még ma is a rablóbandák a halradar segítségével hatékonyabban megtalálták a téli telelőhelyeket és komoly pusztítást tudtak végezni az eltelelt, kis területen összezsúfolódó halak körében.
Arra hamar rájöttem, hogy a radarok nem alkalmasak arra a célra, melyet a legtöbb tapasztalatlan friss radartulajdonos elvár új kedvencétől. Hiába van radarod, akkor se álmodj arról, hogy meglátod a halat, majd kapásra bírod és végül kifárasztod. A látott halat a legnehezebb megfogni, mivel az leginkább vízközt van (ezért látható) és mi bojlisok egyébként is 100%-ban a fenéken horgászunk. A radar persze alkalmas arra, hogy bizonyos halfajokat megtaláljunk, de a pontyhorgászatnál a radarnak egyetlen célja van: a mederfenék feltérképezése.
A pontyok – és általában a halak – szeretik a változatos mederfeneket és még egy átlagos tóban is vannak olyan víz alatti mederformák, melyek összegyűjtik a fedezéket vagy táplálékot kereső halakat, így nagyobb eséllyel horgászhatunk rájuk, ha ezeket az extra helyeket megtaláljuk. Egy időben szerettem matchbotozni járni egy alig hektáros műanyagra tóra. 14-16-os zsinórral fárasztottam a 8-10 kg-os pontyokat és egy-egy csata akár 45 percig is eltartott. Ott tapasztaltam, bár nem először, hogy egy ilyen kis tóban is vannak „kedvenc helyek” és míg az egyik helyen szinte sorban állnak a halak, a néhány méterrel arrébb lévőn – és látszólag teljesen azonos adottságún – sokkal kevesebb a hal.
Ha van időnk, akkor ezeket az extra helyeket jó sok horgászat után megtaláljuk. Ha bojlis horgászok vagyunk, akkor általában nincs rá időnk, hogy hosszan próbálkozzunk a helykereséssel, így ha egy számunkra idegen vízre megyünk horgászni, akkor mindenképpen érdemes a helyi erőkkel konzultálni a lehetőségeket illetően. Ha tehetem, akkor én is kifaggatom a helyi horgászokat, majd radarral átnézni a meghorgászandó területet.
Kezdhetünk a radarozással is, de a radarral csak néhány hektárnyi területet tudunk alaposan átnézni és jobb, ha a főbb mederviszonyokat inkább megtudakoljuk. Tavasszal – ha már melegszik a víz és megmozdultak a halak – akkor inkább a sekély részeket válasszuk és ahelyett, hogy mi magunk találnánk ki, hogy mely a sekély része a víznek, jobb ha ezt megkérdezzük
Természetesen többször jártam már úgy, hogy egy helyi horgász nagy beleéléssel ecsetelte, hogy mit fogok látni a víz alatt, majd a radar képernyőjén valami teljesen mást láttam. A kiválasztott és megfelelő adottságokkal rendelkező területet magunknak kell felmérnünk és ne lepődjünk meg, ha a beígért tutibiztos törést nem találjuk meg. :]
A halradar működési elvéről sok szót nem szeretnék írni, mert az nagyjából nyilvánvaló a XXI. század emberének. Én sem vagyok a technika embere, így elég ha azt tudjuk, hogy a halradar radarhullámokat bocsát ki magából, melyek visszaverődnek a vízben található élőlényekről, a mederfenékről és esetenként magáról a vízről is, főleg ha több különböző hőmérsékletű és sűrűségű vízréteg keveredik egymással.
A radarok mindig két részből állnak, a jeleket kibocsátó és felfogó radarfejből és a hullámokat digitális jelekké alakító központi egységből. A kereskedelmi forgalomban kapható radarok száma bőven több, mint amit egy átlagember be tud azonosítani. A márkák és típusok erdejében könnyű eltévedni, ha nem tudjuk mit keressünk. Nekünk bojlisoknak nem kell szakértők lennünk, kis túlzással elég, ha elég ha két tulajdonságot nézünk: felbontás és látószög.
Mivel a magyar vizek nagy része csak néhány méter mély, így a tengeri horgászathoz, ill. halászathoz kifejlesztett szűklátószögű radarok 2-3 méteres mélységnél nagyjából fél méter átmérőjű kört képesek megmutatni nekünk. Ennél azért érdemesebb többet látnunk, ezért az én szubjektív véleményem szerint az átlag magyar vizekre kb. 60-9 0 fokos látószögű radart vásároljunk.
Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a képletet, akkor az átlag európai bojlis legtöbbet 2-4 méter mély tavakban és holtágakban horgászik, illetve esetleg 10-15 méter mély bányatavakban. Egy 60-90 fokos radar által belátható területet egyszerűen meghatározhatjuk a
Pitagórasz tétele segítségével. Egy 90 fokos radar 5 méteres mélységnél 10 métert mutat a fenékből, egy 60 fokos esetében arányosan kevesebbet. Ez már azért egy átlagos magyar vízben is elég lehet.
Az első radaromnál elkövettem a hibát, amit a legtöbb tapasztalatlan ember elkövet. Én véletlenül nem túl szűk látószögű típust vettem, hanem rögtön egy speciális 150 fokos látszószögűt, mellyel az volt a gondom, hogy a radar nagyvonalú volt a mederalakulatok megmutatásában. Hogy miért?
150 fokos látószöggel 10-15 méteres mélységnél már jó nagy területet át tudunk nézni, de a radar ilyen nagy területnél már nem mutat meg minden részletet a mederfenéken, hanem a radarkúp két végpontja között húz egy vonalat, a két mélységet átlagolja és ezt mutatja meg. (Értsd: ha az radar lát egy 4 méteres és egy 4,20-as vízmélységet, akkor 4,10-et fog kiírni a képernyőre és húz egy medervonalat 4,10-nél, melyen nem látjuk a 10 centi különbséget.
Ez nem azt jelenti, hogy ezzel a radarral nem lehet 10 centi különbséget meglátni, csak annyit, hogy ha radarkúpon belül a meder picit hullámos, akkor is egyenes vonalat fogunk látni. Nem annyira fontos, hogy minden apró mederalakulatot lássunk, e nélkül is lehetünk sikeresek, de lesznek korlátaink.
Én a radarral kapcsolatban kicsit sztereotip vagyok. Azt vallom, hogy az olyan vizeken, mint pl. Palotás szinte teljesen felesleges a radarhasználat. A vízmélység átlagosan 2-3 méter és néhány helytől eltekintve – melyek szinte már közismertek a bojlisok számára - nem nagyon lehet újdonságot látni az iszapsivatagban.
Jó néhány bojlis ismerősöm járja a „divatvizeket” és ők már nem is tesznek fel radart, mikor helyet keresnek. Alapesetben tehát felesleges a radar használat a sekély vizeken, de vannak helyzetek, amikor ez mégsem igaz. 2005. májusában Merenyén jártunk a 15-ös helyen. Ez közel esik a kíméleti területhez, így a vízmélység mindössze 1,2-1,3 méter a tó középvonalában.
A helykeresést a korábban már említett 150 fokos radarral csináltuk. Sokáig bóklásztunk a vízen, de nem nagyon találtunk semmit a sívó iszapon kívül. Már éppen arra készültünk, hogy véletlenszerűen rakjuk le a bójákat, mikor a radar hirtelen 1,2 m helyett 1,3-at mutatott. Rögtön visszafaroltunk és megpróbáltuk megkeresni a helyet, de csak nehezen találtuk meg. A 10 centis különbség valójában nem egy törés volt, hanem egy márgás, kemény medersáv és az iszapos mederfenék közötti különbség volt. Erről a kemény részről több 10 kg feletti pontyot fogtunk, Ádám öcsém megdöntötte a saját rekordját egy 14,5 kg-os gyönyörű tükörponttyal. Ha nem lett volna radarunk, akkor egy kicsit problémás lett volna a medert egy bottal vagy bójával végigszurkálni.
Ennyit a látószögről.
A radar látószöge mellett nagyon fontos, hogy a képet milyen felbontásban adja vissza nekünk. A radarok ára elsősorban ettől a sokak számára lényegtelen momentumtól függ. A kezdő radarok felbontása legfeljebb 200x200 pixel, míg a jobbak ennél sokkal komolyabb felbontásúak. Az én általam használt típus 480x480-as képernyővel rendelkezik, mely igen részletes megjelenítést tesz lehetővé.
A kisebb felbontású radarokkal az a probléma, hogy a radar kis képernyőn nem tudja bemutatni a fenék finom egyenetlenségeit, így a részletek ronda pixeles pacák lesznek a képernyőn.
Sokan sokszor kérdezték már tőlem, hogy megvegyék-e a kedvező áru belépő modelleket, de erről eddig mindenkit megpróbáltam lebeszélni. Véleményem szerint inkább később vegyünk egy igazán jó modellt, mint fél év használat után mélyen ár alatt adjuk el használt radarunkat, melytől nem azt kaptuk, amit vártunk.
Ha igazán extra radarra van szükségünk, akkor választhatunk olyan típust, melynek színes képernyője van, vagy olyat, mely többféle frekvencián képes jeleket adni és venni. Egy ilyen radarral akár azt is láthatjuk, ahogy a szereléket leengedjük a fenékre. Nem túl fontos funkció, de néha hasznos lehet.
Néhány tipp radar használathoz:
<li>Lehetőleg olyan radar vegyünk, mely metrikus mértékegységet is tud.
<li>A radarfejet ne tegyük a motorhoz közel, mert a csiga által keltett áramlatok összezavarják a radart és így minket is
<li>Figyeljünk rá, hogy a sekély vízben emeljük ki a radarfejet, mert könnyen letörhetjük ha figyelmetlenek vagyunk és a csónakot kicsúsztatjuk a partra.
<li>Ha lehet próbáljuk kikísérletezni mit mutat a radar. Eresszünk le egy halat pontyzsákban különböző mélységekben és nézzük meg mit látunk a képernyőn. Ha nem akarunk élő ponttyal kísérletezni, akkor egy vízzel félig megtöltött PET palack is megteszi.
<li>Bár a radar által mutatott halra nem érdemes horgászni, de ahol a radar halat mutat, ott azért érdemes próbálkozni. Ha bányatavon horgászunk és nem tudjuk milyen mélység az ideális az adott évszakban, akkor nézzük meg, hogy a radar mely mélységben mutat több halat. Érdemes ezen a mélységen próbálkozni.
<li>Pontosan állítsuk be a radar érzékenységét és a képgörgetés sebességét.
<li>A radarok általában két típusú megjelenítésre képesek. Alapesetben egy nyers képet mutatnak (ún. halsarlós megjelenítés), mely egy kicsit kusza. Ezért szinte minden újabb radarban van egy funkció, mely egy tisztított, a radar által értelmezett képet ad. Én ezt a tisztított képet szeretem, bár nem olyan pontos, mint a nyers kép. Ha egy adott helyen minden részletet szeretnénk látni, akkor kapcsoljunk vissza az eredeti képre. Így az akadókat jobban fogjuk látni. (Sajnos sok esetben az én radarom az ágakat halaknak értelmezi. Ilyenkor össze vissza csipog, miközben akár szabad szemmel láthatóan is egy ágerdő felett állok és halnak nyoma sincsen)
<li>Egy átlagos radarhoz elég egy 4-7 Ah-ás akkumulátor. Így egy töltéssel sok-sok óráig üzemeltethetjük a radarunkat.
