Címkék: Merenye
Indulás előtti este. Hogy a nyavalyába lehet ennyi cuccot összeszedni? Egyáltalán, beférünk a kocsiba? Rövid számvetés: ha Laci is csak ennyi cuccot hoz, gondban leszünk. Csak hát nála van a bojli nagy része, a pellet, a motor meg az akksik is. Na nem baj, majd csak megoldjuk. Pakolás közben leverem az asszony szülinapi dísztálját. A robbanásra riadóztat a katasztrófavédelem. Ez utóbbi jól is jönne, párom lehord, szilánk a talpamban. Feladom, alvás.Az indulás napja. Berohanok dolgozni, legalább letudjam, amit lehet. Kollegáim szerint bár ne jöttem volna! Nem értem őket… Délben lelépek. Útközben Laci már hív, megérkezett hozzánk, leparkol a ház elé. Rohanok. Rohannék! BKV-összeesküvés! Ezek nem akarják, hogy elinduljak! De azért is hazaérek. Csekély öt fordulóval lehozom a cuccot a negyedikről (ohne lift!). Közben a többi cuccot is kirámoljuk a kocsiból. Jé, üresen milyen nagy! A málha elfoglal még két parkolóhelyet, a házat renováló segédmunkások érdeklődve nézik a két hülyét. Kocsi tele, utolsó zuhany, indulás!
Csak ne legyen dugó a nulláson! Nincs. Arra legalábbis, amerre megyünk. A túloldal meg kit érdekel? Megkönnyebbülünk. Útközben taktikai megbeszélés, melynek lényege: rengeteg és főleg óriási halat fogunk majd. Azért menekülési útvonalat is hagyunk, mély egyetértésben megállapítjuk, hogy ez úgyis csak ismerkedés Merenyével, ha nem fogunk semmit, az sem baj.
Útközben benzint, üdítőt, kicsit távolabb dinnyét vételezünk. Térkép. Hol a fenében vagyunk? Megvan! Arra megyünk!
Megérkeztünk. Gyönyörű a víz. A büfénél iszunk egyet, kiváltjuk a jegyet. A személyzet nagyon korrekt, beszélgetünk egy kicsit a vízről, lehetőségekről, fogásról, helyi szabályokról. Kicsit félve rákérdezek a meccs-féder lehetőségekre, nagyvonalúan mosolyogva válszolják: nyugodtan! Harcsát, kisebbet akár meg is süthetjük. Szépen elmagyarázzák a helyünk megközelíthetőségét.
Csónak? Ja, azt már odavitték a helyünkre, ne fáradjunk vele. Hát, igen. Ilyenkor eszembe jut néhány felkapott, vagy még csak fel sem kapott szutyok kis víz helyi diktátora, és a különbség… Na mindegy, ez nem PR-cikk.
Közben befutnak Krisztiánék, az ő helyük csak másnap szabadul fel, az estét még egy táborhelyen töltjük. Indul a „konvoj” a partra. Valami nem stimmel. Ekkora bazi helyek vannak az állások közt? Később megnéztük, Krisztiánék kb 200 méterre voltak tőlünk, a másik oldalon is volt vagy 80-100 méter. A placc tiszta, nagy, viszonylag sima, ez utóbbi különösen fontos Laci kerekesszéke miatt.
Becuccolunk. Bakker, még jó, hogy négyen vagyunk! Sátor felállítva, csónakba akksi+motor, irány bójázni. Életemben nem vezettem motorcsónakot. Laci sem. Nagy látvány lehet! Azért lerakunk pár bóját, szerintem nagyon messze, a srácok szerint pont jó távolságra. Az irányról inkább ne beszéljünk. Bentről tök jónak nézett ki! Most már így maradsz! Behúzunk. Kezdjük az én cuccaimmal, aztán jön Laci. Jön? Száguld! Át a zsinórokon. A pipától nem látok. Zsinórbogozás ollóval, aztán találomra bevetés. Közben kiderül, hogy Koipontyék bizony otthon hagyták a grillsütőt. Kocsiba be, büféhez ki, ahol szinte kérés nélkül adnak egyet kölcsön. Ismételjem magam? Hát, igen…
Víz csendesedik, az első éjszaka. Én jó szokásom szerint pillanatok alatt elalszom. A jelzőmre ébredek, egész pontosan egy pittyenésre. Swinger beesve. Most szedjem ki? Hülye kárász. Na mindegy. Bot kézbe, valami csak van rajta. Most debütál a kombó (Prologic Xlnt + Shimano Big Baitrunner LC). Hmmm. Mi a nyavalya ez? Krisztián merít, hal megbolondul a parton, 7,5-es amur. Gyors fotó, vigyorgás, gratulációk, amur vissza, lesz itt hal, emberek! Tibi morog, nem lehet tőlünk aludni… :]
{KEP::3905::186::center::Az első...}
Reggelig csend. (Az egyetlen zavaró tényező egy róka volt, ami bejött az alvó táborba reggeliért). Krisztiánék elfoglalják helyüket, kezdődik a verseny! Persze, erről nem volt szó eddig: három napos nemes vetélkedés zajlik a két tábor közt. Megbeszéljük, tízkor indul a buli. Fél tízkor Laci fog egy tízes potyeszt. Ez a mi formánk! Persze azért boldogok vagyunk. Lacinak a palotási túrán sajnos nem jöttek össze a dolgok, így dupla az öröm.
Na akkor gondolkodjunk! Előhalásszuk minden bojlinkat, újabb stratégiai megbeszélés. A közeli bóját dobástávon megetetjük Grass-féle kefíres erjesztett kukoricával, lévén a versenybe beleszámít az amur is. A távoliakon Laci remeke, a gyümölcsös-cefrés bojli figyel, illetve saját agymenésem, egy olyan dögszagú valami, ami miatt kis híján el sem indultunk – társam ugyanis beleszagolt…
{KEP::3906::186::center::Laci első tizese}
Az etetést nem bonyolítjuk. Én ugyan gondolkodtam a horgászújságok zseniális szereplői által tökéletesen végrehajtott, mindig és minden körülmények között hatalmas pontyok tömegét vonzó halometetések (lsd: „kezdésnek beszórtam botonként egy kiló XY. bojlit és három kiló XY. pelletet”), illetve a szintén a vonatkozó irodalomban fellelhető etetőösvények kialakításán, de kollegám rámutatott az említett konzumhéroszok és saját anyagi helyzetünk közti különbségre, így maradtunk a horog-marék bojli-két marék pellet kombinációjánál. Megsúgom: bejött. Utólag sem értem a dolgot, hiszen az újságban nem ez volt leírva! Laci szerint a cikkek nagy része hülyeség, szerintem meg a halak értékelik a házikosztot. Vagy csak azért fogtunk, mert sokkal szebbek vagyunk, mint bárki a környéken. J
Következő kardinális kérdés: szerelék. Tatán csak inline ólommal horgásztunk, én idén használtam először, és összesen egy alkalommal oldalólmot. Ennek szerelését Gábor barátunktól tanultuk (őt itt a Stégen Fish-01-ként ismeri az úri közönség). Mivel ez a nagy vizek jellegzetes módszere, hajrá! Az előke 25 Lbs Kryston Super Nova, Hayabusha K1-es horog. Szeretettel nézem a kis remekművet. Apró szépséghiba, hogy Laci kötötte, én csak élősködöm rajta. De ha egyszer jobban csinálja, most mit kínlódjak? (A bojlijait is csórom, de ez titok!)
Naszóval bevetés. A kezdés remek volt, csak nehogy lebőgés legyen a vége. Csend. Aztán megszólal Laci jelzője. A bevágás után tanácstalanul nézünk össze, a hal nagyon nehezen mozdul. Hát akkor csónak. Kibénázok a stég mellől, az Infinity ezerrel szedi a zsinórt. A hal felett megállunk, bedöntöm a motort, várom, hogy feljöjjön a hal. Nem jön. Még mindig nem. Na most! Csak egy bazi nagy pontyfarkat láttam. Azannya! Megmerítem, nézünk egymásra. Ez itt így megy? Kimegyünk, mérünk. Visszaszámoljuk a mérlegelő súlyát. 14,30! Laci eddigi legnagyobb pontya! Fertőtlenítés, fotó, hal vissza, örömtánc, jégerivás. Ez utóbbi a rituálé legfontosabb része.
{KEP::3907::186::center::Rekord!}
Szerencsére sűrűn kell ugrálnunk. Nekem pár kisebb (6,50-8,80 kg) után három 10 feletti jön, Laci is fog kettőt. Rohan az idő. Már nem is tudom, mikor melyik jött, habzsoljuk az élvezeteket. Szinte mindegy, milyen csalival horgászunk, csak a hely, ami döntő. A közeli bólya nem ad halat, túlhúzom a szereléket rajta egy ötvenessel. Másnap fogtam rajta 3 halat. Ki érti ezt?
Szűzen már nem megyünk haza! Itt az ideje a játéknak! Meccs-féder bevetve. Etetek. Mint később kiderül, feleslegesen. Iszonyat mennyiségű bodorka és kárász. Új megfigyelés: csak akkor van kapás a nagy botokon, ha be van dobva a féder – persze úgy, hogy útban legyen. De ha csak ez kell?!
Második éjjel bedobok egy harcsázót. Persze a kifejezést képletesen kell érteni, harcsát még az életben nem fogtam, a legerősebb cuccom a tarcsi 3 librás bojlis botom, 35-ös monofillal. Egy óra múlva zizegés, Laci kiabál: a harcsázó! Rohanok, a zsinól ezerrel megy, behúzok. Hármas süllő, gyönyörű! De én harcsát akarok! Másfél araszos bazi bodorka horogra, óra múlva kapás. Na ezt otthagyta. Azért bevágok, komoly meló, ez végre haresz lesz! A fejlámpák fényében (számomra) döbbenetes méretű süllő jön fel. Merítem, megmérjük: 6,20 kg! Fotózás, szerencsére ez is jól akad, gond nélkül elúszik. Rablózás befejezve, alvás!
{KEP::3908::186::center::Azok a fogak}
{KEP::3909::186::center::Ússzál csak halacska}
Az éjjel kemény. Három tíz feletti ponty, egy-két kisebb. Dög fáradtak vagyunk. Bár Lacival nagyon összeszoktunk már, de akkor is kőkemény a meló. Akasztás, csónakba szállás, fárasztás, merítés, partra ki, mérés, hal lekötése, csalizás, cucc vissza. Most értem meg, milyen lehet egy komoly versenyen. Laci előtt le a kalappal. Szinte mindent egyedül csinál, csak fárasztani megyünk ketten. Még a visszahordást is magányosan végzi. Nem engedi, hogy segítsek. Na, azért ő is piheg!
Reggel a negyedik 10 feletti. Elfogyott a pontyzsákunk! Nem baj, kel a nap, Krisztián segít a fotózásban. Halak vissza, alvás.
{KEP::3910::186::center::Teríték}
{KEP::3911::186::center::Egy szépség a sok közül}
Egyre kisebb halakat fogok. Még egy hármas is beugrott. Laci egy 12-essel aláz. És már megint mit akaszt! Kőkemény az ellenfél, a csuma fékes Infinity megnyekken. Nyomás! Nem tudjuk felemelni a halat. 10 perc múlva az első buborékok, feltűnik egy ökölnyi pontyszáj. A túra hala! Több mint 16 kiló! Gyönyörűséges! Egyfolytában vigyorgunk. Ilyen nincs!
Érdekes, a vége felé én fogok két tíz felettit, társam a kisebbeket. Már majdnem behozom, amikor üt egy bő 14-est. Még a vízen vagyunk, amikor látjuk, hogy összeszedtük a másik zsinórját. Laci hullafáradt, ezért én viszem vissza a szereléseket. Mondom, legalább akkor szedje ki a botot. Ímmel-ámmal teker, majd közli: bakker, ezen van valami! Valami? 8,20-as potyesz, a túra utolsó hala.
{KEP::3912::186::center::A túra hala}
Pakolunk. Krisztiánék indulnak előbb, búcsú, megfenyegetnek, lesz még visszavágó! Berámolunk, összeszedem a szemetet, kocsi, büfé. Ismeretlen emberek, barátságosak, közvetlenek. Miért nem lehet mindenhol így csinálni?
Út haza, megérkezés. Már hiányzik a család. Este beszélünk: mikor indulunk megint? Olyan soká?
Nyáry Mihály
Külön köszönet: Molnár Gábornak (Fish-01), aki tudásával, valamint csónakmotorral és akksikkal szponzorált minket (meg alapanyagokkal, aromákkal, kompresszoros kinyomóval, rollerekkel, kávéval, üditőkkel… :] Grassnak az infokért és a kefires kukorica receptjéért. Bendinek és a merenyeieknek, hogy széppé tették ezt a pár napot.
