Szeretem Ecsédet. Szeretem azért, mert kemény pálya és büszke vagyok a halakra, melyeket ott fogok. Szeretem azért, mert még a legnagyobb nyári melegben is legalább 3-4 méter a látótávolság a víz alatt és a megakasztott ponty minden menekülési kísérletét lehet látni a csónakban állva.

Ecséd kemény pálya, borzasztó víz alatti akadókkal és hatalmas mélységekkel. Siba Zsolti fogalmazta meg jól a víz nehézségét: „lehet, hogy a víz csak 30 hektár, de a fenék több száz hektáros a sok domb és völgy miatt”.

Ha ebben az évben mindig sikerrel jártam volna a tavon, akkor azt mondanám, hogy divatmajom vagyok. De pl Pünkösdkor keményet szívtam és 4 nap alatt alig fogtam valamit, mégis megmaradt a vonzalmam. Ezt a vonzalmat tehát nem a halak és a siker táplálja, hanem valami más, ami ott rejtőzik az opálzöld víz alatt, melyet megpróbálok horgászattal, búvárkodással elérhető közelségbe hozni, megfogni, de nem megy, mert valójában megfogalmazni sem tudom az okát.

Számomra egyértelmű volt, hogy ha ebben az évben hosszabb túrát szervezek, akkor annak csak Ecséd lehet a célja. Már februárban lefoglaltam a július végi időpontot, amikor a két hetes szabadságomból 1 hetet bojlzással kívántam tölteni. Gábor a tógazda nagyon szkeptikus volt a korai foglalással kapcsolatban, de mondtam neki, hogy ha élek és lélegzem, akkor ott leszek.

Éltem, sőt alig vártam már, hogy kicsit kiszabaduljak a melóból, így a szokásos csütörtöki napon felkerekedtem, hogy a következő 6 napot a 9-es faházban töltsem kedvesemmel. Amikor a helyet foglaltam, akkor még fogalmam sem volt, hogy mely helyek válnak majd be nekem ebben az évben. A 9-es parti helyet azért választottam, mert hölgytársasággal gondolni kell arra is, hogy egy stégen a biológiai szükségletek ürítése csak a férfiak számára egyszerű. :]

{KEP::3859::184::center::Újra a 9-es helyen}

Maradt tehát a parti hely és az átlagosan 5-6 méteres víz, mely ekkora hőségben nem az igazi terep a nagy pontyok lépre csalásához... Már a legutóbbi túrán is megfigyeltem, hogy a plató tetején csak a kisebbek jönnek, és le kell tenni a csalit legalább 10-12 méter mélységbe, hogy a nagyobbakat megtalálhassa az ember. Nos ez a 9-es helyen nem annyira egyszerű, mivel a jól meghorgászható helyek viszonylag sekélyek és a távoli törés felé vezető úton 99 plusz egy akadó található.

A radarozás gyors volt, mivel június elején horgásztam már ezen a helyen. Összesen három bottal horgásztam: az egyiket a sziget előtti 12-14 méteres vízbe raktam, a másikat a parthoz közel egy 8 méteres árokba és a harmadikat a nagy törés széléhez jó 200-250 méter távolságban telepítettem.

Radarozás közben feltűnt, hogy tőlem kb. 200 méterre egy kb. 1 méter hosszú fehér valami úszik a víz felszínén. Ahogy közelebb motoroztam rögtön láttam, hogy egy halról van szó, de arra gondoltam, hogy egy nagy koiponty lehet az a hal, mely a víz tetején napfürdőzik. Ahogy egészen közel értem megláttam, hogy nem egyetlen halról van szó, hanem egy hatalmas csapat busa úszik a rezzenéstelen felszín alatt és köztük egy 1 méter körüli példány teljesen fehér. Jó 5 percig tudtam nézni a busákat, majd megriadtak valamitől és szép lassan elsüllyedtek a vízben, mint egy-egy vadászatra induló tengeralattjáró.

Csütörtökön délután 4 fele élesítettem a szerelékeket és így sötétedés előtt jött néhány kisebb ponty, majd az estével ők is elmentek aludni, így nyugis éjszakánk volt. (Megjegyezem ezt is szeretem Ecsédben. Ebben az évben egyetlen halat fogtam éjszaka, azt is inkább még este. Igazán kényelmes peca, amikor az ember végig tudja aludni az éjszakát :])

{KEP::3858::184::center::Rántotta készítés tábori körülmények között}

Így pénteken kipihenve ébredtem. Kiültem a ház elé és végignéztem, ahogy a pontyok a mélyebb vizekről a sekélyebb padok fele mozogtak. A víz felszínét egyik pillanatról a másikra pontyugrások törték meg és a halak egyre közelebb ugráltak a helyemhez. Nem voltak nagyok, de élmény volt megfigyelni, ahogy a 2-3-4-5 kilós potyeszok kiugrottak a vízből, hogy aztán újra eltűnjenek a szemem elől.

A túrán egyedül horgásztam, de a foglalásnál az 1-es helyet is lekötöttem, melyre két cimborám Tibit és Gábort szerveztem be. Péntek reggel rájuk csörögtem, hogy megtudjam mit fogtak. A srácok elmondták, hogy éjszaka volt nagy jövés menés, mert egymás után jöttek a halak, bár nem a legnagyobbak. A hír hallatán egy pillanatig azt gondoltam, hogy valamit rosszul csináltam, de aztán rákérdeztem, hogy milyen mélyen horgásznak. Mivel Tibi és Gábor először voltak az 1-es stégen, ezért ők az akadósor lábához tették a cuccot 5-6 méteres vízbe.

Ebből rögtön tudtam, hogy mi volt a differencia. Az én szerelékeim 8-10-13 méteres mélységben voltak és ott a kisebb halak nem mozogtak. Próbaként még aznap reggel a távoli szerkót feltettem a törés tetejére 7 méteres vízbe és gyors egymásután 3 pontyot fogtam 2-4 kg között. A hiba tehát nem nálam volt, egyszerűen nagyobb hal nem járt a környéken.

Sajnos pont ekkor jöttem rá, hogy a bójától kb. 70 méterre egy terjedelmes víz alatti akadó van, mivel egy 4-5 kiló körüli ponty erre futott rá. Elkezdtem aggódni, hogy ha nagyobb halat fogok, akkor vajon mit fogok tenni vele, ha az akadó irányába indul. 200 méterről nehéz bármit is kezdeni egy nagyobb ponttyal, de azért bíztam benne, hogy a nagyobbak a mélyből jönnek, így oda is fognak húzni, tehát nem a padka és az akadók irányába indulnak, mint a reggeli apróságok.

A gyors sorozat után visszaraktam a cuccot 13 méterre és inkább a reggeli elkészítésében segédkeztem. Pénteken borzasztó meleg volt, ezért többször is megfürödtünk. Mivel szombatra merülést terveztünk, ezért nálam volt a maszkom, légzőcsövem és uszonyom. A part mellett úsztam végig a 2-3 méteres vízben és néztem a nád tövében zajló életet. Ecséd nagyon tiszta, ezért mindent kitűnően lehetett látni. Körülöttem küszök és keszegek úsztak, a hinarasban sügerek és naphalak bújtak meg a közeledtemre. Még egy mocsári teknőst is láttam, ráadásul a nagyobbak közül. Az élmény jó volt és a víz kellemes hűsített a kánikulai melegben.

Péntek délután tetőfokára hágott a meleg és kábán ültünk az árnyékban. Az este sem jelentett komoly hőmérséklet csökkenést, de azért örültem neki, hogy a nap lassan eltűnik a domb mögött. Már erősen szürkült, mikor a távolra berakott botom jelzője megszólalt. Gyorsan csónakban ugrottam és Timi is velem tartott.

5-ös fokozatban gyorsan csökkent a távolság a hal és köztem, és szerencsémre a ponty nem vette célba a reggel felfedezett akadót. Imádom a bevágás utáni pillanatokat. Az ember csorog a hal felé és még nem érzi, hogy mekkora jószág van a horog végén. Akkor kezd igazán izgalmassá válni a menet, amikor a távolság már csak kb. 50 méter. Ilyenkor mindig arra figyelek, hogy mit csinál a hal. Ha hirtelen rúgásokat érzek a boton, akkor tudom, hogy nem nagy a tettes. Ha nem érezek ilyesmit, akkor jön a második próba. Ha már elég közel érek, akkor szép lassan ráfeszítek a zsinórra, majd mikor már nincs semmilyen hasa, akkor ráemelek a halra. Ha fokozatosan növekvő ellenállást érzek és nincs rúgdalózás, akkor helyben vagyunk. Olyan hal van a horog végén, amilyenre vártam.

Pontosan ez történt most is. A zsinór megfeszítése után a tettes a mélyben maradt és kimért mozdulatokkal úszott a csónak körül. Fantasztikus élmény Ecséden halat fárasztani. Főleg nagy halat. Ez a ponty is megdolgoztatott, de az elmúlt pecákon már jó néhány nagyobb pontyot fogtam, így most már pontosan tudom, hogy mit tud a 35-ös zsinór 25 librás előke kombináció és azt is tudom mikor lehet ráemelni a halra azért, hogy a fárasztás ne legyen annyira hosszú.

A fárasztás végét azért kicsit elhúztam, mert szerettem volna megmutatni a kedvesemnek milyen az, amikor egy ilyen tekintélyes hal védekezik a vízfelszín közelében. Timi is feállt a csónakban, hogy többet lásson a a gyöngyörű pikkelyes jószág forgásaiból és kirohanásaiból. A halat már ő merítette meg az instrukcióim alapján és meg kell mondjam nagyon ügyes volt ahhoz képest, hogy először fogott merítőt a kezébe.

{KEP::3860::184::center::Első 10 feletti halam a túrán. 14 kg - kalandos és szerencsés fárasztás volt}

A fotózás után a szereléket visszavittem, felhívtam a srácokat, hogy elmondjam inkább rakják le a törés oldalába a szereléket, mert szerintem ott járnak a nagyobbak. A behordás után nem számítottam éjjeli látogatókra. Így is történt, a szokásos reggeli időpontban 7-kor keltem. Gyorsan felszereltem a radart és a két süket bója helyett kerestem új helyeket. Nehéz helyzetben voltam, mert mellettem balra horgásztak, szembe és jobbra nem terjeszkedhettem a sziget és akadók miatt.

Még nagyban radaroztam, mikor megszólalt a jelzőm. Gyorsan a part irányába fordítottam a csónakot és extra fokozatban hamar odaértem. Bevágás után a gyorsan „a hal közelébe kerülök mutatványomat” adtam elő és sikerrel is jártam. A fárasztás megkezdődött, de hamar véget is ért, mert a hal első kirohanásra belevontatott egy akadóba, mely a változatosság kedvéért a távoli bójámból balra volt megtalálható mintegy 40 méterre. Sajnos radarozás közben arra nem jártam, így nem mentem el a két durva tuskó felett, ami a ponty vesztéséhez vezetett.

Timi közben megindult Gyöngyösnek, hogy elhozza a lefoglalt búvárfelszerelést, én meg újra behúztam a bójájoz, hátra szerencsével járok, míg Timi visszaér a cuccokkal. A kapásra nem kellett sokat várni, kb. fél órán belül megszólalt a jelző, de a fárasztás gyorsabb volt mint az előző esetben, mert a hal már az első pillanatban kinézte magának az előző akadót és beleoldalazott. Egyetlen reggel két jó halat buktam, nem éreztem jól magam. Már csak azért sem, mert a halakban ott maradt a szerelék.

Ezért feladtam a helyet és az akadóktól megfelelő távolságba találtam egy 8 méteres padkát. Sajnos mélyebb részt nem értem el, de egyelőre nem is tudtam horgászni, mert közben megjött Timi, így felfüggesztettem a pecát, kimentem a parkolóba kicuccolni a palackokat, ruhát, ólomövet és dzsekiket.

A szombat innentől nem a horgászatról, hanem a merülésről szólt. Összesen 4 palackot béreltünk, ami kettőnknek két merülést tett lehetővé. Némi várakozás után feljött a víz alól a Gyuri „bá” a hely divemaster és elvitt minket egy bemutató merülésre. Fantasztikus élmény volt először a víz alól látni a tavat, bár az előttünk merült búvárok eléggé felkavarták a vizet és így a látótávolság kb. 1-2 méter volt mindössze.

Halat ugyan nem láttunk, de végigjártuk a kikötő és az egyes hely közötti töréseket akadókat. Nagyon érdekes volt látni a partoldalban lévő alámosott akadókat. Az üregek elég nagyok voltak egy harcsának, de a nagy jövés menésben valószínűleg tovább álltak a halak, mert az lukakban legfeljebb harcias naphalak és rákok pihentek.

{KEP::3861::184::center::A vízben könnyebb a szűk ruhát felvenni :]}
{KEP::3862::184::center::Összeszerelt felszerelés merülés előtt}

Az első merülésünk kb. fél órás volt, majd ez után kicsit relaxáltunk. Mivel a szigeten ismerősök horgásztak (Siba Zsolti), így előre megbeszéltem velük, hogy szeretnénk a sziget körül is merülni. Nagy nehezen behordtuk a tonnányi felszerelést (Egy 15 literes palack szerintem van vagy 30 kiló) a helyünkhöz, majd gyorsan beöltöztünk.

A sziget körüli séta fantasztikus volt! Előttünk nem járt búvár a helyszínen, így a víz kristálytiszta volt, és a halak sem voltak betojva. Kb. 3-4 méter mélyen úsztunk végig a sziget tövénél. Rengeteg akadót láttunk, melyet körbeúsztak a kisebb halak. Egy ideig én mentem elől, ezért az elsuhanó csukát csak én láttam, de a sziget háta mögötti 2 méteres vízben lévő 2-3 kilós süllőt mindketten megnézhettük alaposan. A tüskéshátú ragadozó még azt is megengedte, hogy megsimogassam a hátát. Pontyot sajnos nem láttunk, de mi hibáztunk, mert mélyebben kellett volna úszni.

A merülés után búvárból gyorsan horgásszá vedlettem vissza és este 7 óra fele bevittem a szerelékeket. Sajna az új 8 méteres hely nem jött be annyira, mert voltak kapások, de csak 4-5 kilóig fogtam halakat.

{KEP::3863::184::center::Szombat este furcsa fényviszonyok voltak. Egyszerűen gyönyörű. És a képek is jól sikerültek :]}
{KEP::3864::184::center::Ez jó lenne hét képének is...}

Ez vasárnap is így maradt és ezért elhatároztam, hogy hétfőn helyet váltok és megpróbálom meghorgászni a nagy törés szélét. A vasárnap este fantasztikusan békés volt, egyetlen horgász sem volt a tavon csak én. Estére a vízfelszín teljesen kisimult és biztosan ott ringatóztam volna a tó közepén sötétig, ha a szúnyogok nem üldöztek volna ki fél óra nézelődés után.

Ugye mondanom sem kell, hogy vasárnapról hétfőre egyetlen halat sem fogtam éjszaka. Mikor reggel 7-kor felkeltem azonnal megindult a menet, de csak a szokásos apróságok jöttek, így két hal után átpakoltam a legtávolabbi bóját és elvittem jó 300 méterre a nagy törés irányába. Ez nagyon kockázatos vállalkozás volt, mivel a bója fele legalább 3 törésen és 6 akadón keresztül húztam át a zsinórt.

Így egy kicsit átalakítottam a taktikám. Az terveztem, hogy a kapás után nem vágok be, hanem óvatosan felszedem a zsinórt és így a meghorgozott hal nem mászik el oldalra az akadókba. Az első kapásra kellett néhány órát várni, de utána beindult a menet. Az első halam egy 17-18 kiló körüli gyöngyörű ponty volt. Sajnos nem jártam sikerrel, mert a fárasztás utolsó szakaszában a horog kipattant a hal szájából. Az új taktika bejött ugyan, mert a hal nem fogott akadót, de a bevágás hiánya nem ütötte be a hal szájába a horgot.

A hal még intett egyet a farkával és eltűnt a mélyben. Régebben összetörtem volna, de most valahogy egészen más érzés fogott el. Ő nyert, én vesztettem és ez így van jól. Meg aztán éreztem, hogy jó helyen vagyok és úgy is jön majd a következő.

Jött is. Fogtam egy 7-es és egy 9-es forma halat, majd ismét buktam egy 12-13 kiló formát. Ez után kicsit változtattam a taktikán és mikor legközelebb a hal fölé értem, akkor elég intenzíven emeltem meg a botot. Nem igazi bevágás volt amit elkövettem, de majdnem. Így már jobban akadtak a halak.

{KEP::3865::184::center::9-es tükrös. Szép kezdet}

Az előző napokban szinte minden délután volt egy zivatar, de ezeknek mi csak a szelét éreztük, mert mellettünk mentek el a zivatargócok. Na hétfőn megkaptuk a nyakunkba az áldást. Kora délután a Mátra felől hatalmas felhők jöttek és hamarosan kitört az égiháború. Erős szél csapott le, mely a száraz ágakat nagyon megstuccolta. A szigeten lévő száraz fák közül egyet a szél deréktájon kettétört. A halak közben szépen ettek, de nem vállaltam a kockázatot, és néhány órára kivettem a szerelékeket.

A szél után nagy eső jött, ekkor már vissza merészkedtem a vízre és újra behordtam. Nemhiába. A szokásos botgörbítős kapással jelentkező hal szépen húzott. Még csöpögő esőben fárasztottam, de olyan meleg volt, hogy ez egyáltalán nem zavart az eső. A hal szépen küzdött, és már az első kirohanáskor tudatta, hogy hosszú fárasztásra számíthatok. Így is lett, közel fél óráig forgatta a töves a csónakot, mielőtt matracra került. A hal a mérlegeléskor 15,7 kg-os volt.

{KEP::3866::184::center::15,7 kg}
{KEP::3867::184::center::Eső után gyönyörű volt a tó}
{KEP::3868::184::center::12,2 kg - Ez a hal már sötétben jött 22 óra körül}

Az este gyönyörű volt, mivel a levegő az eső miatt meghűlt és a tavat hamarosan összefüggő párafelhő fedte be. Én szokás szerint korán lefeküdtem és nem is számítottam rá, hogy éjszaka jön valami. Nos nem lett igazam, mert valamikor a legsötétebb éjszakában 2-3 óra fele megszólalt a jelző és mikor néhány másodperc múlva már a bot felett álltam a fejlámpa bántóan éles fényében, akkor láttam, hogy a bot spicce erősen görbül (és közben alig észrevehetően bólogat a víz irányába), de a hal nem húz fékre. Ekkor már tudtam, hogy ismét egy jobb ponty éhezett meg a csalimra.

Az összefüggű párafüggönyben óvatosan loptam a métereket a hal irányába, míg egészen közel nem értem. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, mert a reflektor csak a tőlem néhány méterre lévő ködfüggöntyt világította meg és így teljesen elvakultam. Így inkább lámpa nélkül fárasztottam és a fák körvonalából, illetve radar által mutatott mélységből tudtam, hogy hol járok.

A hideg és a pára ellenére nagyon élveztem a fárasztást, ezért egyáltalán nem siettem. A hal komótosan tartotta a mélységet és én sem kényszerítettem őt komolyabb ellenállásra, ezért már-már azt hittem, hogy igazán komoly ponty védekezik a horog végén. Amikor először megláttam a halat 4-5 méter mélyen a reflektor fényében, akkor láttam, hogy nem a nagyobbak közül való, így kicsit keményítettem a fárasztáson és 10 perc múlva már a part fele motoroztam – illetve amerre a partot sejtettem – a hallal.

{KEP::3869::184::center::12 kg, az éjszakai látogató}

Nem volt szívem Timit felébreszteni az éjszaka közepén, ezért gyorsan csináltam egy fekvő képet a 12 kg-os tőpontyról, majd gyorsan útjára bocsátottam a kellemesen langyos vízben. A behordás nem volt egyszerű! Kb. 15 percet bolyongtam a nyílt vízen, mire megtaláltam a bójámat. A lámpa semmit sem segített, mert a vízpára csak 2-3 méter látótávolságot engedett belátni, a többit jótékonyan elfedte előlem. A bóját csak úgy találtam meg, hogy a nappal benézett fákat éjszaka is láttam valamelyest és a radar mutatta a töréseket, melyeket már kívülről tudok azon a szakaszon.

Az éjszaka további része kellemesen nyugodt volt, csak a szokásos reggel időpontban keltem, mikor az első kapásokra számítottam. Így is volt, jött néhány kisebb harcos, majd 10 óra fele a legnagyobb melegben ismét egy jobb, 11,2 kg-os halat fogtam.

{KEP::3870::184::center::Kedd reggel... Egy kis pára még másnapra is maradt}
{KEP::3871::184::center::11,2 kg}

Közben már igen intenzíven pakolásztunk, de aszereléket a vízben hagytam (hétfőn, kedden már csak egyetlen bottal horgásztam). Ennek meg is lett az eredménye, mert a szokásos botgörbítős kapás után újra egy szép tőpontyot fáraszthattam ki, melynek súlya 13,5 kg volt.

{KEP::3872::184::center::Utolsó halam: 13,5 kg}

Valószínűleg még több hasonló halat foghattam volna, ha nem kell délután 5-re visszaérnünk a városba. Ez nem érintett annyira negatívan, mert vasárnap estétől igazán jót horgásztam és az utolsó két nap többet ért, mint a másik három előtte. Egy dologban azonban biztos vagyok. Bár jöttek szépen 10 kg felettiek, az igazán nagyok nem ott voltak, ahol én kerestem őket. Az öreg tólakók a nagy melegben szerintem más helyen tanyáztak és van is tippem hol keressem őket. Augusztus végén meglátjuk mire jutunk Ádám öcsémmel. :]
teteje | vissza