Hosszas szervezőmunka és kutakodás után végre sikerült egy olyan horgásztársat találnom, akivel, vagy ebben a helyzetben, aki után, le tudnék jutni Háromfára, egy kis bojlizásra, információgyűjtésre és természetesen kipróbálni magam, hogy mit tudok összehozni egy olyan vízen ahol még előtte sosem jártam!

Nem tartoznak a kedvenc vizeim közé azok a tavak ahol nagyon nagy számban találhatóak a hőn áhított nagypontyok köszönhetően a betelepítéseknek (nem csak Háromfára gondolok), mert szerintem sokkal nagyobb értéke van megfogni egy vadvízen, ahova max. 3-4 nyaras korában betelepítenek egy pontyot, és ott éri el azt a súlyt, mivel mi bojlisok vagy más horgászok kifogjuk, és utána szabadon eresztjük. Számomra egy ilyen helyen megfogott 10-12 kg-os nyurgaponty sokkal többet jelent, mint a divatosabb vizeken megfogott 14-15 kg-os potyesz.

Na, de témához visszatérve, sikerült lejutnom erre a tóra, és azért mikor megláttam a háromfai tavat, tátva maradt a szám. Amerre csak a szem ellát töklevél, úszó nádszigetek, növényzet, növényzet hátán. Hogy fogom én itt a halat kifárasztani, hogy fogom a tökből kiszabadítani? Tele voltam kérdésekkel.

Mivel társam és meghívóm már többször járt ezen a vízen megnyugtatott, hogy csak rakjam össze a botokat, ne foglalkozzam semmivel Ő, majd mindent megmutat. Rendben gondoltam, és nekiláttam a gyors kipakolásnak, sietnem is kellett, mert csak péntek délután 5 körül tudtam indulni, és még világosban szerettem volna mindennel végezni.

Míg én a botokkal foglalkoztam, barátom összerakta botállványomat majd segített az etetésre szánt anyagok összeállításában. Bár barátom nem használ szemestakarmányt az etetésre, én azért ezt is vittem magammal, mert nálam ez elmaradhatatlan része az etetésnek. A következő anyagokkal etettem:

<li>2 féle bojli( DT csirkés, Solar tintahal polip)
<li>13 mm-es chunks és 6-9 mm-es koi pellets
<li>aprómagvak (kukorica, tigrismogyoró, kender, köles) (A mennyisége ezeknek viszont nagyon minimális, a horog köré pár szem bojli, a többiből pedig egy-egy marék!)

Amint ezzel kész voltunk, elmentünk helyet keresni. A 14/a helyen horgásztunk, társam mondta, hogy Ő a jobb felét horgássza a helynek, úgyhogy az én etetéseim balra kerültek. Az egyik mindössze 15 m-re a parttól a második a patakmeder környékére a harmadik pedig a patakmedren túl. Kezdődhetett a behordás.

Társam nagyon segítőkész volt megmutatta, hogy hogyan szokta letenni a szerelékeket, hogy a későbbiekben könnyebb dolgom legyen. Minden előkémre egy PVA hurkát készítettem, ami Solar Up and Down groundbait-el volt megtöltve, bízva, hogy így nem akad el a horog a tökben, és csalogató hatása sem elhanyagolható. Behordtuk az én szerelékeimet majd Ricsiét is, és nekiláttam a sátram felállításának és a gyors kipakolásnak köszönhetően keletkezett rendetlenség eltüntetésének. Mire ezzel elvégeztem már majdnem be is sötétedett.

Nagy rohanásnak köszönhetően eléggé meg is szomjaztam, úgyhogy még mielőtt leültem volna kényelmes székembe, a hűtőtáskámból egy jó hideg frissítőt elővettem majd úgy huppantam Ricsi mellé. El is kezdtem faggatni, mert Ő már hétfő óta lent volt, hogy mit sikerült fognia, mivel, látott-e valami komolyabb halat? Sajnos, semmi jót nem hallottam tőle. Egész héten 5 kapás abból 2 db hal egyik sem üti a 10 kg-ot. Na gondoltam ebből lehet betli lesz, de bíztam a csalikban meg abban is, hogy kapásig csak eljutok a 2 éjszaka alatt.

{KEP::3812::183::center::Kapásra várva}

Nagy beszélgetésben voltunk társammal, amikor úgy éjfél felé jobb oldali botján 2 csippanással jelentkezett az első hal. Ricsi már ugrott is a székből, és mondta, mehetünk. Kérdően néztem rá, hozzászokva a füstölős Zalaszentmihályi kapásokhoz, de mondta ez itt már elég, mert van úgy, hogy nem ugrik meg a csalival a hal, csak próbál ott helyben a horogtól megszabadulni.

Gyorsan csónakba szálltunk és már eveztem is a hal felé. Már a közelében voltunk mikor Ricsi elkezdte a felszín felé húzni, jött is szépen, mire oda értünk már fent is volt, rúgott még párat a víztetőn és már toltam is alá a nagyméretű merítőt. Megvan, mondtam barátomnak, igaz nem volt ez sem 10 kg feletti, 8-9kg-nak saccoltuk de én örültem a fogásnak. Tippünk később be is igazolódott, a tükörponty súlya 8,30 kg volt!

Újrahúztuk a szereléket, majd beszélgettünk tovább, közben felerősödött a szél épp a bojlisuli felől fújt, hallottuk is, hogy a suliban is jó a hangulat és az egy-két vakuvillanásból arra következtettünk, hogy fogtak is halakat az ifjoncok. Addig, addig beszélgettünk Ricsivel még azt vettem észre, hogy már 4 óra is elmúlt. Lefekszem, mondtam Ricsinek, aki még egy picit kint maradt majd nyugovóra tért Ő is.

Sajnos reggel arra ébredtem, hogy nagyon meleg van a sátorban és nem egy jó füstölős kapásra. Kiléptem a sátorból Ricsi már ébren volt, éppen barátnőjével és családjával fogyasztották a reggelit, mert hogy Ők is meglátogattak minket. Gyors mosakodás, hogy felébredjek, és már kérdeztem is Ricsit, hogy délig nem szeretném kivenni a botokat, neki mi a véleménye, Ő, hogy szokott eljárni reggel? Mivel Ő is alátámasztotta álláspontomat bízva a reggeli kapásokban, nem bántottuk a szerelékeket.

Reggel 9 óra lehetett mikor az egyik szendvicsemet próbáltam magamba erőltetni, mikor azt látom, hogy a bal oldali botom spicce, ami a parthoz legközelebb volt erősen bólogat a víz felé, és már szólal is meg a jelző. Gyorsan oda futottam levettem az állványról és már ugrottam is a csónakba, miben már Ricsi várt evezésre készen.

Izgatottan szedtem fel a zsinórt és közben éreztem is, hogy megvan a hal mert szépen dolgozott a spicc. Már ott voltunk a bója mellett, mondtam is társamnak, hogy itt vagyunk itt lesz a hal mikor kipattant a zsinór, és akkor láttam csak, hogy a hal jó 5 m-el odébb van. Oda eveztünk még egy jó 5 percet birkóztam vele, majd megszákoltuk a tükröst. Nem volt ez sem kapitális, de az első háromfán fogott pontyom egy olyan fárasztás eredményeként, amilyenben még nem volt részem. Azért a mérlegelésnél kiderült ez már nagyon közel volt a 10 kg-hoz, súlya 9,40 kg.

Nagyon megörültem, hogy volt kapásom ráadásul akkora halat sikerült fognom, amit társamnak egész héten idáig még nem. Sajnos a halnak a szája nagyon csúnya volt, úgyhogy kapott fertőtlenítőt rendesen aztán egy fényképsorozatot és már engedtem is vissza a tökerdőbe.

{KEP::3804::183::center:: Első háromfai pontyom }
{KEP::3805::183::center::}

Gyors újra csalizás etetőanyagokat a csónakba és már húztuk is újra a szereléket. Sajnos, mint később kiderült, hiába a nagy igyekezet a jó csalik az odafigyelés, egészen este 19 óráig egy mozdításunk nem volt.

{KEP::3806::183::center::Egész nap csak meredten álltak a botok}

Neki is láttunk Ricsivel, a szerelékek újrahordásának. Éppen a második szerelésemet hoztunk kifelé, mikor kiérünk a partra és mondja kint lévő segítőnk, hogy Ricsi jobb oldali botján kapás jelentkezett, de nem szólalt meg a jelző csak a bot végét rázta meg a hal. Mindegy gondoltuk azért megnézzük.

Beültem evezni, társam pedig szedte a zsinórt szépen. Már a közelében jártunk mikor mondta Ricsi, megvan, de nem lehet nagy, mert nem csinál semmit, csak jön fölfelé. Odaértünk letettem az evezőket felvettem az emelőhálót majd vártam mikor bukkan fel a hal. Nagyon kerestem a sötét vízben, mikor egyszer csak pont előttem egy hatalmas pontyfej törte meg a vízfelszínt, szólni nem bírtam akkora volt mikor egyszer csak csapott egyet és megláttam a testét.

Nagy kerek pikkelyes test volt, azonnal kiáltottam ez a Bon-Bon!!! Ezt Ricsi is rögtön nyugtázta, majd felhúzta, én pedig alányomtam a merítőt, ami a beemelésnél majdnem megadta magát, de hál istennek kibírta és rá tudtuk emelni a csónakban lévő matracra.

Azonnal egymás kezébe csaptunk és én már gratuláltam is neki, mert tudtam élete eddigi legnagyobb hala piheg előttünk a matracon. Köszönöm, köszönöm mondta és láttam az arcán üvölteni tudott volna a boldogságtól, hogy mekkora halat sikerült fognia. Kieveztünk a pikkelyessel és megmutattuk parton lévő ismerősöknek és segítőinknek. Nagy gondossággal áttettük egy másik nagyobb matracra, majd gyönyörködés a halban, mérlegelés, és fényképezés, kamera, minden ami ilyenkor kell.

A mérleg mutatója 20,06 kg-on állt meg. Ricsi ez 20+ os mondtam, és legalább annyira örültem Ricsi fogásának, mintha sajátom lett volna. Elkészítettem a felvételeket, amik nem lettek a legjobbak de köszönhető ez annak, hogy Ricsi nem merte kitartani a halat nagyon, mert nem talált rajta fogást és nem szerettük volna még azt sem, ha a matracra is akár leesik a hal. Aért mondtam barátomnak, gyorsan vegye fel azt a ruháját, amibe bele hajlandó menni a vízbe, mert 20 kg feletti hallal, vízbe kell menni ilyen jó időben.

Így is lett Ricsi a vízben, hal a matracon majd Ricsi kezében és már fürödtek is együtt, Ricsi meg a boldogságban is, hogy végre a sok éves munka és kitartás meghozta gyümölcsét. Még egy kicsit úsztak így együtt majd a száj még egyszeri fertőtlenítése után, elengedte az óriást. Szükségesnek láttuk a kétszeres fertőtlenítést, mert ha jól tudom idén már Ricsi volt a hatodik, vagy a hetedik, aki horogra csalta az óriást.

{KEP::3810::183::center::A híres háromfai hal: Bon-Bon}
{KEP::3811::183::center::}

Természetesen a fogásra egy-egy rövidital is járt az ünneplés miatt, de nem sokat tétlenkedtünk, mert már szépen kezdett sötétedni, és még a botok egy részét is újra kellett húzni. Ilyen fogás után meg ki az a szenvedélyes horgász, aki nem a botok behúzásával foglalkozik egyből.

Így is lett, botokat behúztuk és vártuk a további kapásokat, de természetesen minden második mondatunk az előbbi kifogott óriásról szólt. Este még a VB harmadik helyezésér játszott meccs sem érdekelt bennünket, de mivel nem jelentkeztek a halak ezért néha, néha a kistévére pillantottunk.

Ezen az estén már gyorsabban elnyomott bennünket az álom. Éjfél fele meg is beszéltük, hogy lefekszünk aludni, hogy másnap kipihentebben tudjunk összepakolni és hazavezetni. Így is lett, lefeküdtünk. Az első kapás Ricsi jobb oldali botjára érkezett éjjel 2 órakor. Rá is mentünk szépen a halra de annak már csak hűlt helyét találtuk, valahogyan megszabadult a horogtól és elúszott.

Újracsaliztuk Ricsi botját és mentünk aludni tovább. Következő kapás az én jobb oldali legbelső botomra érkezett hajnali fél 5-kor, kiugrottam a sátorból szóltam Ricsinek és beugrottunk a csónakba és már csónakáztuk is befelé. Semmilyen ellenállást vagy rugdalózást nem éreztem, mondtam is társamnak elment, mint az előző, de ahogy oda értünk Ricsi lenyúlt, hogy kiszabadítsa a zsinórt a töklevelek közül, amikor ellenállást kezdtem érezni. Küzdött szépen a hal, az összes tököt összeszedte a környéken, de azért a végén csak mi nyertünk.

Ricsi megszákolta majd a matracra emelte. Mint a reggeli mondtam neki, igen akkora lehet, mondta, majd kiszabadítottuk a horgot, felcsaliztuk és tettük is le egy picit odébb, a szétszaggatott tökök mellé a horgot. Kieveztünk a partra lefertőtlenítettem a halat, majd még egy picit aludni visszamentem a sátorba.

Fél 9 volt mire felkeltem, Ricsi már ébren volt pakolászott is, hogy minél kevesebb cuccot keljen majd a nagy melegben pakolnia. Én megmosakodtam kicsit megvártam még magamhoz térek, majd megkértem Ricsi barátnőjét fényképezzen le a hallal, hogy elengedhessem. Hajnalban igazunk lett, mert ennek a tükörpontynak a súlya 9,10 kg volt, de ellentétben a tegnapival a szája szinte teljesen ép volt. Miután mosolyogtunk egyet a fényképezőgépnek, elengedtem a tükröst az erdőbe.

{KEP::3813::183::center::A hajnali vendég}
{KEP::3814::183::center::}

Ezután már sajnos nem volt kapásunk, és szépen lassan lebontottuk táborunkat összepakoltunk, Pálikó Károlynál leadtuk a jegyeket, elbúcsúztunk és elindultunk haza a pokolból.

Mindent összegezve, egy nagyon jó kis horgászatot zártam Háromfán, sikerült megismerkednem, ha nem is nagyon és közel sem mindent kimerítően a tóval, sikerült halat fognom szerintem nem is rosszakat, és sikerült társamnak egy olyan halat szákolnom, amit valószínűleg még sokáig fogunk együtt emlegetni. Ezúton is szeretnék neki köszönetet mondani, hogy segített abban, hogy lejussak Háromfára és, hogy ilyen élményben lehetett részem! Köszönöm!

C&R!
Cilki
teteje | vissza