Már régóta kapom az ívet, hogy írjak egy cikket a Stégre. Az írás, pontosabban a cikk jellegű írás nem az én világom, helyette szívesebben iszom meg egy korsó sört. Most végre írtam egy cikket, de minden esetre előre szóltam mire számítsatok :]

Az egész tavaly kezdődött, mikor részt vettem életem első bojlis versenyén…Sajna nem úgy alakultak akkor a dolgok, mint elképzeltem, de megfogadtam, ha lesz még lehetőségem újra megpróbálom a dolgot.

Valamikor év elején megcsörrent a telefon. Regős Gyuri barátom volt a vonal túlsó végén azzal a számomra hatalmas örömet okozó kérdéssel, hogy lenne-e kedvem idén is részt venni a bojlis találkozón. Azonnal igent mondtam és attól a pillanattól kezdve bizsergett a vérem, számoltam a napokat visszafelé mint egy kisgyerek karácsonykor. Tervezgettem, gondolkodtam, álmodoztam.

Egészen áprilisig úgy volt, hogy „Origo”-val indulunk, de sajna az utolsó pillanatban közbejött Neki valami. Így jött képbe „Csiga”,mint csapattárs. Hála az „MSN” programnak esténként – már ha nem éppen RSD-n kergettem a halakat - megtárgyaltuk a „taktikát”. Mármint, hogy ki mit hozzon (sör, pálinka, Tequila….) :]

Idén elhatároztam, hogy a versenyen a pelletet nagyon erőltetni fogom. Csapattársam kapcsolatainak köszönhetően képbe jött a „Buki-mix”, amit évek óta amúgy is szívesen használok. Bukta Győző Úr olyan feltétellel állt a dolgok elé, hogy amennyiben az első tízben végzünk, ingyen van minden, amit biztosított nekünk: pelletek, dippek, aromák, vízzel gyúrható bojli, és még sok finomság. A feltétel további része volt az is, hogy három bottal az Ő bojliját „nyomjuk”. Ez már nem annyira tetszett, de hát a megállapodás az megállapodás. Majd –gondoltam- Csiga azzal horgászik…:D

És eljött a nagy pillanat. Már vasárnap este lementünk ,hogy ne hajnalban kelljen kilóméterhegyeket vezetni. Csiga és segítőnk már kora este leértek. Én szokás szerint egésznapi meló után elindulva csak éjfélre érkeztem meg. Az élet a büfénél még javában zajlott. Kb. 8-10 fő – köztük az általam oly kedvelt Carp Devils-es csapat- „rendnááááááá”-zott némi alkoholos befolyásoltság hatására :D. Természetesen én is igyekeztem beilleszkedni a társaságba, ezért nem utasítottam vissza a „Welcome drink”-eket…. :D. Úgy hajnal kettő körül azért mindenki elfáradt… Az éjszaka további része az autóban telt, pár óra miatt nem állítottam sátrat.

És jött a reggel 8 óra. Megnyitó, lepacsizások sorozata, sorsolás… Elsőként segítőnk Barna húzása döntötte el, hogy ötödikként fogunk sorsolni. Természetesen ezt a lehetőséget is átpasszoltam csapattársamnak, nehogy már engem szidjanak! :P És akkor jött a 27-es szám….Háááááááát, semmi jóra nem számítottunk, már csak azért imádkoztunk legalább árnyékos hely legyen. Szerencsére az lett, így Csiga nem lett „meghasipacsizva” :D

A 28-as helynek jobban örültünk, volna, mert azelőtt volt kb. 400m meghorgászható terület. A dörrenés után, mely a verseny kezdetét jelezte rögtön letettük a „határbójákat kb. a szomszédos állások határára. Természetesen a szomszédok mindjárt megszólták, hogy jól „rá tettük”. Megértem… Az a 400m hat botnak nagyon kevés maradt Nekik. Persze mi azért a 40m-en is elfértünk, pedig nem bojlizunk 20 éve. Mert ezt minden nap negyvenhétszer meghallgattuk tőlük és persze azt, hogy a csapat bojlis termékei mindenhol milyen tutik, sőt a legjobbak a világon. Szó,ami szó megvizuáltam a dolgot és tényleg vannak szimpatikus termékei…


Estig nem fogtunk semmit, de rajtunk kívül még 26 csapat tartotta magát az igazi C&R-hez :P
És akkor eljött az este. Nagy bizakodással vártuk, mert a tapasztalat szerint az éjszakák mindig sokkal „halasabbak”, mint a nappalok. Ez be is igazolódott. Csiga élete eddigi legnagyobb halát fogta meg elsőre egy 16,60kg-os szép tőponty „személyében”. Ha láttátok volna az arcát, mikor matracra emeltem neki a megszákolt szépséget….:)

{KEP::3776::181::center::}

Az éjjel, ezt még egy szép bő nyolcas potyesza követte. Baromi jól indult, reggel az 5. helyen álltunk. Aztán nekem is bejött az első egy szűk tízes személyében. Tele voltunk bizakodással, ám sajnos nem úgy folytatódott ahogyan terveztük. Sajnos a szél, mely addig kedvezett nekünk megfordult. Míg a többiek a kíméleti rész közelében fogogattak, addig nekünk csak 1-1db. 3-5kg-os jószág jött.

Elkezdtünk lefelé csúszni a tabellán 10-12-14-15 majd a 18. helyre. Volt majd’ 48 óránk, amikor a víz nem adott pontyot :[. Volt olyan nap, amikor délig kb. 120-150kg-nyi amurt fogtam. Sosem utáltam még annyira kedvenc halaimat, mint akkor, ugyanis a versenyen nem számít bele a mérlegelésbe… Azt hiszem az arckifejezésem mindent elmond:

{KEP::3777::181::center::}

A pelletet innentől minimálisra visszavettük. Sőt, lemondtam kedvenc bevált édes jellegű bojlijaimról is, melyek Merenyén már oly sok szép potyeszt hoztak. Sikerült az amurok számát leszorítani az „elfogadható” kategóriába. A kapástalan időszakokban azért elütöttük az időt. Hol Csiga füstölt bosszúból kárászt:

{KEP::3778::181::center::}

Hol átjártunk a nagyon jó fej „jobbos” szomszédainkhoz „dippelni” (Matula Team). Hol otthon „dippeltünk”, önmagunkban. Ilyenkor már volt némi marhulás is a dologban…Azon az estén volt, amikor gömbölyű talpú cipőt hordtam. És emiatt a cipő miatt át is kellett öltöznöm, persze lehet hogy valaki a stéget tolta odébb azért léptem a csónak mellé…..:D

{KEP::3780::181::center::}

Persze túlnyomó részt arra törekedtünk, hogy horogra csábítsuk kopoltyús barátainkat.

{KEP::3775::181::center::}

És akkor jött egy nagy „pofon” , beért minket a szomszédos csapat. Persze, hisz ők már 20 éve bojliznak….:).Emlékszem úgy jött át az arc, mint aki megnyerte az egész versenyt.”Megvagytok!” hangzott a szájából. Egy picit elkeseredtünk, de ez még nagyobb motivációt és erőt adott a hajtásra.

Aztán egyszer csak megint elkezdett fújni a szél, úgy mint az elején. Első mozzanatra hihetetlen eseménysoron mentünk keresztül. Történt ugyanis, hogy visszaérve az akkutöltésből beejtett jelző látványa fogadott minket. Persze segítőnket galád módon fogságba ejtette a Matula Team némi dippanyaggal :DD. Nagy rohanás, bevágás, leakadás .Majd csónakbaszállás,csévélés. Középtájt a zsinórt mozdulatlanul tartotta valami víz alatti tárgy egy fikarcnyit sem engedve a mederfenék közelében. Bot átad, vízbe ugrik, merül, lábfejjel kiakaszt, csónakba vissza mászik.

Többen néztek minket mint a Győzike showt Salgótarjánban. Kontaktus felvétele után küz, tehát megvan. Föléáll, fáraszt, feltép…Háááát persze amur a tettes, de legalább a szebbik fajtából. Egy jó 15-ös példány.

Aznap már nem volt említésre méltó esemény ám reggel megszólalt a jelző .De nem pittyegett, hanem füstölt! Bevágás után hihetetlen lábremegésemet legyőzve csónakba szálltunk, és kemény fárasztás után szákba tereltük a szép 13-as nyurgatestű pontyocskát. Örömömet fokozta, hogy „szüzessége elvesztésével” engem tisztelt meg.

Kép:”P1010081”

Még újra sem csaliztam, amikor 20éves múltra visszatekintő szomszéd csapat „feje” letett egy botot a halat adó bójámtól 5m-re. Mire felfogtam a történést, addigra letett egyet fél méterre is. Hááááááát… az eléggé sportszerűtlen cselekedete miatt legszívesebben adtam volna neki egy „marék csontot”. Nem tudom… soha eszembe nem jutna ilyet tenni. Mindegy…elterveztem ,hogy majd este kap a bója egy vödör kukoricát és kész :D. Aztán erről is letettem, mert a következő bójám 20m-re volt, és ha ott megjelenik egy amurcsapat… annyi! A sors reggelre igazságot szolgáltatott. Míg neki „onnan” semmi nem jött, mi leszedtünk ugyanonnan egy 12-est.

Utolsó napra nagyon beindultak a halak, de mi sajnos nagyon sokat rontottunk. Legalább 40kg-nyi pontyot hibáztunk, mellyel elég előkelő helyen végezhettünk volna. De sajnos nincsen „volna”. Ennyire tellett, ezt kell elfogadnunk.


Összegezve a versenyt:
Alapjában véve szar helyet húztunk. Innen a 15. hely számomra elégedettségre ad okot. Továbbá a környékünkön mindenkit „megvertünk”. Nagyon sokat dolgoztunk, nagyon elfáradtunk.

Zárszóként még egy gondolat esetleg üzenet „támogatónkkal” kapcsolatban:

Verseny közben történt konzultációnkban elhangzott, hogy bármi történik a versennyel kapcsolatban nem érdekli, csak egy csapatot utasítsunk magunk mögé, mellyel üzleti ellentétei vannak/voltak. Nos jelzem ez megtörtént.

Ez alapján egy picit reménykedtem, hogy talán a támogatás teljes mértékű lesz. De, hogy azt vágja a fejemhez, hogy „elárultuk őt” mert tavaly annak a „Hartmann Team”-nek a tagja voltam, aki most állítólag Schlotti kettes számú csapatával alkotott csapatot (Schlotti leminősítette a bojlit a Háromfai versenyen)… Ezt a rágalommal felérő kijelentést visszautasítom! Továbbá üzenném Bukta Úr-nak, hogy én SOSEM voltam/leszek senki bérence! Minden termékről őszintén mondom el a véleményem, ha van belőle „hasznom”, ha nincs. Továbbra is tartom, hogy pelletjei nagyon jók. Különösen a most használt halas megapellet. De bojlija nem versenyre való! Nagyon sokat dolgoztunk vele. Bár adott pontyot, 4-5 óránként újra kellett húzni a vele csalizott botokat. Rengeteg kárászt fogtunk vele, mivel a 30-as golyó 3-4 óra alatt 20mm-alá „olvadt”, akármit csináltunk vele. De ezentúl a pelletet inkább megveszem üzletben, minthogy úgy érezzem a szívességért „tartozom” valamivel.

Remélem nem untátok, ennyit tudtam összehozni Ha kíváncsiak vagytok rá, itt találtok még képeket ;-)

<a href="http://kep.tar.hu/grasscarphunter/50313279#2" target=_blank><b>http://kep.tar.hu/grasscarphunter</b></a>

Inhof András, alias grasscarphunter
teteje | vissza