Többször mondtam már ismerőseimnek, hogy egyetlen nap sikeressé tehet egy bojlis túrát. Azt nem hittem volna, hogy egyetlen nap egy egész évet sikeressé tehet...

Tavaly nagyon sok helyen horgásztam, így sok vizet megismertem, de ezek az ismeretségek felszínesek voltak és hamar rájöttem, hogy ha igazán sikeres szeretnék lenni, akkor jobb ha minél kevesebb vízre koncentrálok. Tavaly októberben jártam először Ecséden, és a kristálytiszta, mély víz és az erős halak teljesen elvarázsoltak.

Már a télen elhatároztam, hogy idén megpróbálok két víz mellett kitartani, melyek közül az egyik Ecséd lesz. Mikor idén tavasszal megkezdődött a szezon, akkor kicsit aggódtam, hogy nem lesz-e még hideg a mély víz, de Ádám két 15 kg feletti tőpontya igazolta a választásunkat.

Legutóbb Pünkösdkor jártam Ecséden, de a hideg időjárás keresztül húzta a számításunkat és párommal 4-ből három napon keresztül a házban ücsörögtünk és vártuk azt a néhány órát, mikor nem szakad az eső. A túra eredményesség szempontjából bukás volt, de nem adtam fel a dolgot és ár akkor lefoglaltam egy hetet július végén és egy rövidebb 4 napot június végére.

Természetesen Ádám öcsémet kérdeztem először, hogy lenne-e kedve Ecsédre jönni, mivel azonban előző hétre egy krétai nyaralás volt neki betervezve, ezért nem élt a lehetőséggel. Ezek után egy hirtelen ötlettől vezérelve édesapámat kérdeztem meg és meglepő módon igent mondott az invitálásra.

Édesapám korábban többet horgászott, mint mostanában, mivel az elmúlt 3 évben szinte botot sem fogott a kezébe. Apa egyáltalán nem bojlis horgász, bár valamikor 1995 környékén velem együtt kezdett ismerkedni a bojlival, de mi akkoriban csak a balatoni nádi pecák alkalmával úszóval bojliztunk és mikor évekkel később hátat fordítottam a nádnak és a nyílt víz felé fordultam, akkor ő nem tartott velem.

Eredetileg úgy terveztem, hogy már szerdán lemegyek Ecsédre és vasárnapig maradok, de a munka közbeszólt, így csak csütörtökön jutottunk le, és a vasárnapi távozás is szombatira módosult.

Csütörtök reggel kész rémálom volt kijutni a városból, mivel a Hungárián két baleset is lassította az amúgy is borzasztó közlekedést, miközben a kocsiban legalább 40 fok volt a hőmérséklet. Szinte szédültem a nagy melegben és a benzingőzben, és a normál esetben egy órás út két óráig tartott, melyből 1 óra araszolás volt.

Meglehetősen későn, dél fele érkeztünk meg Ecsédre és Gyuszi bácsi a halőr azzal fogadott, hogy a csónakot már előkészítette, de ne siessünk, mert be fog főni az agyunk a pontonon. Az vigasztalt minket, hogy éjszakára komoly lehűlést és hidegfrontot ígértek a meteorológusok.

Kicsit azért tartottam az időjárástól, mert az elmúlt napokban olyan viharok tarolták le az országot, amire nem sok példa volt a múltban. Persze ez nem meglepő, mivel ha sokáig olyan kánikula van, mint az elmúlt napokban és ilyenkor egy zivatar keletkezik, akkor a nagyon hideg és nagyon meleg levegő harcából pusztító szél és jégeső keletkezhet.

Miközben mi befele pakoltunk összefutottam Siba Zsoltival, aki 11 napos ecsédi horgászat után éppen hazafele cuccolt. Zsolt rendesen leégett, persze csak a bőre, mivel nagyon szépen fogott. A másfél hét alatt 467 kg halat fogott össze, mely napi 40 kilós átlagot jelent. Zsolt mondta, hogy kicsikkel alig találkozott és sok nagyot fogott azon a 9-es helyen, ahol én Pünkösdkor szinte nulláztam. Gyorsan megbeszéltük a tapasztalatokat és megnyugtattam magam, hogy jó helyen kerestem a halat, de a hideg időben nem nagyon ettek a bajszosok, ezért voltam sikertelen. Zsolt is sokat akadt és sok halat bukott a borzasztó akadókon, de ennek ellenére a legnagyobb hala több mint 18 kg-ot nyomott.

Hittem is meg nem is, hogy én is foghatok óriásokat, de inkább a pesszimista énem volt az erősebb, mert eddig ebben az évben nem voltam túl sikeres. Mikor Ádám két gyöngyörű halat fogott május 1-jén, akkor én 9,70-ig jutottam, majd Koiponttyal is voltam horgászni Hosszúréten és akkor egy 12-es ponty jött, nekem szinte nulla. Pünköskor szintén szívtam és a tereskei éppen 10 plusszos ponty elég sovány eredmény, ha halügyi egyenleget vontam volna.

Zsolti egy hihetetlen történetet is mesélt, melynek ha nem látom a bizonyítékait, akkor talán el sem hiszem. Pár nappal korábban hatalmas vihar pusztított a tavon, mely a közeli Mátrából futott le. Zsolti a 9-es helyen volt, így a vihar pont a háta mögül jött, ez volt a szerencséje. Elmondása szerint egy hatalmas „tájfun” csapott le a tóra, mely egy pillanat alatt végigsöpört a tavon és kb méteres hullámokat keltett. A 4-es és 5-ös ponton kb 1 méterre „ugrott ki a vízből” és a két faháznak a tetejét el is vitte a szél. A romokat láttam is a kikötőben, szóval Zsolti belém rakta a parát, mivel hasonló durva szélre számítottam a beígért hidegfronttal kapcsolatban.

A pakolás keserves volt a 35 fokban, de az izzadásnak nem volt vége, mivel a cuccolás után rögtön utána radarozni indultunk. Szerencsére nem először horgásztam a vízen, ezért hamar megtaláltam a bánya elöntött oldalát, ahol az 5 méteres víz 17-18 méteresre szakad le néhány méteren belül. A víz alatti fákat már régi ismerősként üdvözöltem és hamar megtaláltam azokat a helyeket, ahol Ádámmal tavasszal próbálkoztunk.

A szerelékeket is hasonlóan állítottam össze, mint akkor: a Kryston Score leadcore-ra Technipeche safety clip-et tettem. Az akadósabb terepen 80 grammos Pelzer Trilobe ólmot használtam, mivel azt könnyen a felszínre lehet húzni és is kisebb az elakadás veszélye. A kevésbé kemény terepen az új Mosella ólmot tettem fel, mely szerintem sokkal jobban megáll a törések oldalán, mint a népszerű Korda féle – sokat másolt – WC ülőke alakú ólom. A Mosella cég ólma teljesen kerek és nekem egyszer sem szaladt le a szerelékem a törés oldalán, míg legutóbb az utángyártott Korda formájú ólmokkal sokat szívtunk.

Az akadókhoz közeli szerelékekre 2-es Hayabusa H1-es horgot tettem, a szabadabb pályára 4-es Kamasan B775-öst. Minden előkém 25 librás volt, mely jól harmonizált a 35-ös Starbaits zsinórral.

A szerelékeket 7-12 méter közötti vizekbe tettük le és mivel Zsolti nagy és sok halról beszélt, ezért botonként legalább 4-5 marék vegyes pelletet (Sensas Marine Halibut pellet 14 mm, Matrix Chunks 21 mm, kutyatáp, Dán marine halibut pellet 22 mm), 1 kg főtt kukoricát és jó 3-4 marék bojlit tettem. Soha nem etettem ennyit korábban, de Ecséden nagyon sok kisebb hal van és ha jön a csapat, akkor hamar felszedik a kaját és a csapat szélén járó nagyoknak már nem jut semmi, ha keveset szór a horgász.

Az első szerelék délután 4 fele került vízbe, és estig mindössze egyetlen 3,5 kilós ponty jött, de az legalább heves kihúzós kapással jelentkezett édesapám szerelékén. A fárasztása gyors volt, mivel apát felkészítettem, hogy kapás után határozottan húzza el a halat az akadótól, míg én a csónakot oldom el.

Az éjszaka a megszokott csöndben telt. Zsolti előre jelezte, hogy éjjel szinte egyetlen halat sem fogott, de ez számomra már nem volt új információ, mivel Ecséden az előző túrákon egyetlen halat éjszaka, különben békésen aludhattunk. :]

A békés alvás most az egyszer nem jött össze. A hidegfront éjszaka megjött és bár a villámok messze villogtak tőlünk, elég komoly széllel jött az eső. A ponton egész éjszaka rázkódott a hullámoktól, de elég fáradt voltam ahhoz, hogy csak óránként egyszer ébredjek fel, mikor a szél kicsit erősebben rázta a faházat a fejünk felett...

Reggelre elállt a szél és a felhők kellemes hűvöst varázsoltak a tóra. Ennek örömére reggel 7-kor édesapámmal kivettük az összes botot és elmentünk fürödni. Volt vagy 8 óra, mire újra a pontonon voltunk. Minden szereléket újrahúztam és ismét jól megszórtam kajával a pályát. Az eredmény nem maradt el, mivel a behúzás után fél órával ejtős kapással jelentkezett az első vendég. Szerencsére az előző napi 3,5-es ponttyal ellentétben ez a hal a szokásos módszert választotta: kapás után ijedtségében a mélybe tört és így pont felénk jött.

Bevágás után még nem éreztem, hogy mivel akadtam össze, mert nagyon szedtük a lábunkat a hal felé, hogy minél előbb fölé kerüljünk. A hal is jól viselkedett, mivel a mély – 20 méteres – víz felé úszott, mellyel megkönnyítette a dolgunkat. (Általában mindig arra törekedtünk, hogy a halakat elhúzzuk az akadós szélvíztől és a töréstől, és a 20-25 méteres mélység felett, az akadómentes terepen tudjunk velük úszkálni).

Mikor a hal fölé kerültünk, akkor éreztem, hogy komoly ellenfélbe akadtam. A hal nem adta magát, egyre csak tartotta a mélységet és az első 10 percben nem nagyon tudtam beleemelni a húzásába. Fárasztás közben magyaráztam édesapámnak, hogy Ecséden a halak nem a csónaktól elfele rohannak ki, hanem a mélybe törnek, mindezt néhány másodperc alatt. Ezért a fárasztásnak abban a részében, mikor már a hal felett voltam nagyon laza fékkel dolgoztam és inkább a kezemmel fékeztem le a hal kirohanásait.

Egyszerűen imádok Ecséden fárasztani. A kristálytiszta vízben már 5-6 méterről látszik a védekező hal minden mozgása. Ráadásul, ha komoly méretű halról van szó, akkor különösen élvezetes nézni a pikkelyes óriások kimért, de erőtől sugárzó mozdulatait.

Amikor először megláttam a halat, akkor kezdett el igazán remegni a lábam. Egy gyönyörű tőponty küzdött a zsinór végén és a kemény 3,90-es gerinces YAD botom olyan ívet írt le, melyet még soha nem láttam tőle. A hal méretét nem tudtam és nem is mertem becsülni, mert tavaly ősszel nagyon megtréfált a víz és mélyen alulbecsültem a víz alatt küzdő halat.

Mikor apa is meglátta a bronzos óriást, őt is teljesen lenyűgözte a látvány. Azt hiszem aki egyszer átél egy ilyen fárasztás akár a bot végén, akár segítőként mindig arra fog vágyni, hogy ilyen fárasztási élményben lehessen része!

A szél miatt a merítés kicsit macerás volt, de mikor szákba került a gyönyörű pikkelyes tőponty és a matracra emeltük, akkor tudtam, hogy ekkora halat még nem fogtam korábban. Igazam is lett, mert a hal 14,90 kg súlyú volt és azért is nagyon boldog voltam, hogy a frissen gyúrt &#8211; saját ízesítésű, bolti aromát nem tartalmazó - fűszeres bojlimra éhezett meg, melyet az ilyen halakra készülve 24 mm-es méretben készítettem. Ezzel 2004-es balatoni rekordomat döntöttem meg, ahol egy 14,70-es horogszűz, hibátlan tükröst sikerült fognom egy heves hidegfront betörés utáni éjszakán. Ezt el is meséltem egy korábbi írásomban. <a href="http://www.steg-magazin.hu/main.php?a=2&cikkid=21" target=_blank><b>[LINK]</b></a>

{KEP::3759::180::center::}
{KEP::3761::180::center::}
{KEP::3763::180::center::}

A hal visszaengedése után sokáig nem történt semmi, ezért szépen ellustultam és a kellemes hűvösben aludtam egy órácskát. Az időjárás ez után jelentősen változott és szerintem ez hozta meg a nagy halakat. Délutánra erős északnyugati szél támadt, a nap folyamatosan sütött, de a levegő kellemes hűvös maradt. Többször horgásztam már ilyen friss hidegfront utáni nyári napon és mindig ettek a halak. A horgászat tényleg kellemes volt, mert a szél miatt

A legtávolabbi szereléket a fák végéhez, egy lefele tartó törés széléhez tettem, mely jó 150 méterre volt tőlünk. Ez a szerelékem előző nap délután óta egyetlen egyszer sem szólalt meg, csak azért hagytam a helyén, mert a stég előtti pálya 90%-a 20-25 méteres mélységű holdbéli táj és nagyon kevés olyan hely van, ahol érdemes horgászni. Tehát jobb híján kitartottam a bója mellett és végül ez a bója indult meg.

Kora délután hatalmas kihúzós kapásra vágtam be és néhány másodperc múlva ezerrel tűztünk a mély víz irányába. A hal is jól indult, mivel nem az akadó felé úszott, hanem a mélybe tört. A fárasztás hasonlóan kemény volt, mint az előző 14,90-es ponty esetében. A hal csak jó negyed órás sétáltatás után engedett a mélységből és mikor már a felső rétegekben, 3-4 méter mélyen úszott, akkor hasonló méretűre saccoltuk, mint az előző társát.

Az első felszíni fordulónál láttam meg a halat teljes valójában és rögtön láttam, hogy robosztusabb harcosról van szó, mint az előző ponty volt. A pikkelyes tőponty igazán jó formában volt és néhány korty levegő után ismét a mélybe tört, ahonnan csak nehezen került elő. A merítés már könnyebben ment, mert édesapám is kezdett megbarátkozni a lassú és nehezen kormányozható bojlis merítővel.

A halat csak úgy tudtam a csónakba emelni, hogy a merítőt szárait kirángattam a tartóból. Így is ketten emeltük a halat, mely mikor a matracra került megmutatta valós méreteit. Ilyen gyönyörű tőpontyot én még nem láttam életemben és nem csak azért, mert én fogtam, hanem azért, mert egyszerűen egyetlen pikkelyhiba sem volt a halon, a szája teljesen sebmentes volt és az úszói sem voltak beszakadva.

Ezt a halat vagy nem fogták még meg korábban, vagy nagyon vigyáztak rá. A töves formája is olyan volt, amit igazán imádok: nem a szokásos pacnipontyot sikerült megfogni, hanem egy hosszú és tömör gladiátort, mely nem volt elnehezülve a hatalmas pocaktól mely az ilyen méretű halaknál már bizony megtalálható. :]

Mérlegeléskor nagyon izgultam, hol áll meg a mérleg nyelve és nagyon elégedett voltam, mikor a 18,50 kg-os súlyt kiszámoltuk a mérlegelő zsák levonása után. Egy nap két rekorddöntés. (Azért ezen sorok alapján ne gondoljátok, hogy nálam a siker = kg, de ez után a két hal után igazolva éreztem az elméletem: többet ér a siker, ha az oda vezető út kemény volt. Az én utam kemény volt, több küzdelmes túra után végül egyetlen nap alatt megváltozott minden és az én javamra billent a mérleg.)

{KEP::3764::180::center::}

Ez után a két hal után úgy éreztem, hogy ideje megállni, de belül tudtam, hogy a nagyok mozognak és itt még nincs vége a sornak. Visszavittem a szereléket és azon gondolkodtam mi történhet a víz alatt. Hogy nézhet az etetés a mélyben, vajon vannak-e pontyok a környéken és mit csinálhatnak. Annyira hihetetlennek tűnt, hogy találtam egy helyet, ahol ott szedegetnek a nagyok és szinte óránként jelentkeznek.

Közel egy óra múlva ismét szólt a jelzőm és a bevágás után rögtön éreztem, hogy gond lesz. A hal nem a mély fele tört, hanem a póráz végén sétálva az akadósort vette célba. 150 méterről meglehetősen nehéz egy halat irányítani, még úgy is, hogy az ellenkező irányba robogunk a csónakkal.

A hal sajnos minden igyekezetünk ellenére megtalálta az akadót, ezért irányt váltottunk és az akadó fölé mentünk, hogy megpróbáljam kiszabadítani a szereléket, mely az eddigi tapasztalatok alapján nem sok eséllyel kecsegtetett. Odafönt valaki figyelhet rám, mert néhány húzás után a zsinór pendült egyet, mintha kiszabadult volna, de továbbra is úgy éreztem, hogy le vagyok akadva.

Ráemeltem a súlyra és lassan, de biztosan megindult az akadó felfele és néhány tekerés után egy hatalmas ponty körvonalai sejlettek fel a 5-6 méter mélyen. Az emelés lendületétől a hal feljött a víz tetejére és a csónaktól néhány méterre elkezdett lobácsolni. Elhűltem, lelazítottam a féket, hogy a hal vízoszlopot találjon és letörjön a víz alá, mert a víz tetején forgolódva óriási esélye volt, hogy kiakad a szájából a horog, vagy elviszi az egész szereléket.

A hal csak nem úszott le, és édesapám már a merítővel várta, hogy közelebb húzzam. Ez sikerült is és kb. 10-15 másodperc tehetetlen bénázás után, életem egyik legrövidebb nagyhalas fárasztása után a merítőben volt a tekintélyes méretű tőponty.

Mikor megpróbáltuk kiemelni a vízből, akkor éreztük és láttuk, hogy mekkora halról van szó. Abban biztos voltam, hogy kb akkora, mint az előző hal, de ilyen méretnél könnyű melléfogni, ezért nagyon kíváncsi voltam a pontos súlyára.

Kimotoroztunk a pontonhoz, zsákba raktam a tövest és fohászkodtam egyet, mielőtt a mérleg kampóját a mérlegelőbe akasztottam volna. Megemeltem a mérleget és nyelve 19,40-en állt meg, ami azt jelenti, hogy a zsák súlyának levonása után azt jelenti, hogy a hal egészen biztosan 19-19,1 kg súlyú volt. Eddigi legnagyobb fogásom és egyben a legrövidebb fárasztásom. :]

{KEP::3765::180::center::}

Mikor a másik oldalára fordítottuk a halat, akkor láttam meg, hogy a másik oldala tiszta seb. Rögtön hívtam Gábor a tógazdát és megkérdeztem, hogy nincs véletlenül valami elkülönítője, ahol a pontyot ki lehetne kúrálni. Sajnos ilyen nem volt, de Gábor bejött a stégre és az én fél flakon fertőtlenítőm mellé még egy másikat is a halra fújt. Azt is elmondta, hogy mostanában ívnak a halak és a potyka valószínűleg egy olyan ághoz dörgölte magát, melyen kagylók telepedtek meg és azok okozták a sebeket. Reméljük a tiszta víz és a jó kondi segítségével a hal hamar meggyógyul és még sok horgásznak okoz majd kellemes izgalmakat.

Ez után a fogás után tényleg úgy voltam, hogy elég a jóból. Ilyen napot nem éltem még életemben és azt hiszem, hogy egy darabig nem is fogok. Három 10 kg feletti tőponty, ráadásul az ország egyik legnehezebb pályáján... Lehet, hogy nagyképűnek tűnik a szöveg, de több emberrel beszéltem, akik szerinte Ecséd a magyar Cassien. Igaz, hogy ez én korábban a Lázbérci tározóra mondtam, de küllemre tényleg az a víz hasonlít a hegyes, völgyes francia tározóra.

Nehézség szempontjából viszont Ecséd közelebb áll hozzá, mint Lázbérc, mivel a Cassien mélysége is 20-40 méter között van, a partja rendkívül meredek és a víz az elárasztott tuskók miatt borzasztóan akadós. Azért Ecséd nem Cassien, mivel &#8222;csak&#8221; 30 hektár, de Siba Zsolti szerint a fenék felülete sokkal több ennél, így ember legyen a talpán aki megtalálja a halakat.

Már közel jártunk az estéhez, mikor a kiemelt bójára rakott szerelék újra feléledt és csónakba szálltunk a következő hal fárasztásához. Ennyi grandiózus jelző után már nem tudom tovább fokozni a hatást, de a következő hal keményen megdolgoztatott.

Az előző halak sem voltak piskóták, de az erősödő szélben közel egy fél akksit leszívtunk, miközben 45 percet motoroztunk azért, hogy fárasztás közben tartsuk a távolságot az akadóktól és a szélvíztől.

A láthatatlan ellenfél rettentő keményen küzdött és a korábbi 3 db 10 kg-on felüli harcos miatt elfáradt karommal már nem tudtam tartani a botot. Betámasztottam a hasamhoz, majd a csípőmhöz, végül a combomhoz. (A lila foltokat még mindig lehet látni a rajtam).

Szinte hihetetlen, hogy a végül 17,80-asnak mért nyurgaszerű tőponty milyen kondiban volt, de azt hiszem minden horgász ilyen kemény csatáról álmodik, mikor bojlizni indul. A fárasztás közben édesapám azt mondta, hogy itt a 20+-os, de én tudtam, hogy ilyen ribilliót inkább a 15-17 kg-os pikkelyes pontyok tudnak rendezni és a 20 felettiek sokkal komótosabban védekeznek a horog végén.

{KEP::3767::180::center::}

Én azt hiszem, hogy az összes hétvégén fogott hal közül ez volt a legkedvesebb számomra, mivel ez izzasztott meg legjobban és ennek volt &#8211; számomra &#8211; a legszebb formája!

Mulatságos közjáték volt, hogy miközben ezt a halat fárasztottuk a másik botom is megindult és a pontonon várakozó édesanyám egy közel 5 kilós koipontyot fárasztott ki addig. Még most sem tudom, hogyan sikerült az erdőnyi akadón keresztül a pontonhoz húzni a halat, minden esetre végre értelmet nyert számomra, hogy az ecsédi mérlegelési lapon miért van a koipontyoknak külön kódja. Úgy látszik több is él a vízben.

{KEP::3766::180::center::}

Mire végeztünk a koi és a 17,80-as mérlegelésével és visszaengedésével, addigra már eléggé benne jártunk az estében, bár még világos volt. Az utolsó halat édesapám fogta, de a közel 5-ös potyka sajnos összeszedte a nehezen kitett bóját, így nem nagyon ünnepeltük a tettest.

Az éjszaka nyugodt volt, eltekintve attól, hogy többször arra ébredtem, hogy kapáshangot hallok, de csak megkínzott idegeim játszottak velem. :] Hajnali fél 5-kor jött az első hal édesapám botjára. Mivel ő nehezen ébredt, ezért én vágtam be és kómás fejjel nem értetem, hogy miért nem akadt meg a hal. Végül rájöttem, hogy valami kagyló elvágta a zsinórt és a csupasz damilt húztam ki. Bár a reggel gyönyörű volt, de én túl álmos voltam. Ezért feltettem a következő szereléket, újrahúztam a pályát, majd visszafeküdtem aludni.

{KEP::3768::180::center::}

9 fele ébredtünk, apa elment fürödni én inkább elviseltem a szagom, mert éreztem, hogy nyomni kell a pecát. Inkább újrahúztam a távoli pályát és mellé raktam egy másik szereléket is, hátha dupla eséllyel indulok a harcba. Igazam lett. Miközben apa fürdött, addig én egy 11,20-as pontyot fogtam a régi bóján, majd megjött édesapám is és a következő hallal ő próbálkozott. Sajnos sikertelenül, mivel a ponty olyan vehemensen futott bele egy közeli akadóba, hogy nem tudtunk vele már mit kezdeni.

{KEP::3769::180::center::}

Az új szerelék eddig hallgatott, de végül csak feléledt és egy szép kapás után már csónakban is voltunk. A fárasztást édesapám végezte és bár a hal nem volt 10 kg feletti, de kezdésnek azt gondolom, hogy egy 9-es tükrös sem rossz eredmény. Külön öröm, hogy a ponty a finomabb Pelzer pálcán lévő szereléket kapta fel, így igazi fárasztási élményben lehetett része apának, mivel a YAD bot és a Banax orsó kb. 1,5x olyan nehéz, mint a Pelzer Tricore bot és az elsőfékes Okuma Axeon orsó.

{KEP::3770::180::center::}

A következő hal egy 10 kg-os tükrös volt, melynek fárasztását nagyjából végig felvettük. A nap zárása olyan volt, amit megint csak sokáig fogok őrizni az emlékeim között. Újra a könnyű bot durrant el és én is megtapasztalhattam, hogy mennyivel jobb puha és könnyű bottal fárasztani egy nagy pontyot. A 33-as Daiwa Infinity zsinórral óvatosabban dolgoztam, mint a vastagabb 35-ös Starbaits damillal, így a fárasztás is elég sokáig tartott, de a gyönyörű 16 kg-os tőponty fogásának élménye sokkal jobb volt, mint bármelyik előző napi fárasztásom.

{KEP::3771::180::center::}

Nagyjából itt ért véget nap, mivel délután 3-kor elkezdtünk pakolni és 4-kor már a kikötő felé motoroztunk. Az időjárás jó volt és ha még maradunk, akkor biztosan jött volna néhány kapitális ponty, de azt hiszem ennyi elég volt egyszerre. Azzal kezdtem az írásom, hogy egyetlen nap is megváltoztathatja az ember véleményét egy vízről, egy túráról, de még egy évről is. Az idei évre tervezett elvárásom többszörösen teljesítettem, a 15 kg feletti pontyot megfogtam, sőt többszörösen is. Remélem ebben az évben még sok hasonló napom lesz, bár erre kevés esélyem van. :] A 20-as még várat magára, de jobb is, mert vannak terveim a jövő évre is! :D

A fogások részletes adatait megtaláljátok a <a href="http://www.steg-magazin.hu/main.php?a=3" target=_blank><b>REKORDLISTÁN</b></a>
teteje | vissza