Mostanában sokkal kevesebbet horgászom, mint tavaly ilyenkor. 2005. áprilisában és májusában szinte minden hétvégét a vízparton töltöttem. Most legfeljebb havonta egyszer jutok hozzá egy-egy értékelhető túrához. A két hosszabb túra közötti egy hónapot valahogy túl kell élni, ezért május 1-jei ecsédi kalandunk után két héttel óvatosan rákérdeztem Ádámnál, mit szólna egy 24 órás búfelejtéshez.

Nem kellett kétszer kínálnom magam, Ádám ráharapott a csalira. Egyetlen kikötése volt, hogy olyan helyre menjünk, ahol 24 óra alatt is foghat halat az ember. Mivel régen jártam már Tereskén, ezért úgy gondoltam, hogy újra megpróbálkozhatnánk a vízzel. Tereskét méltatlanul hanyagoltam az elmúlt 1,5 évben, itt az ideje újra meglátogatni azt a vizet, ahol talán a legtöbbet tapasztaltam a bojlizással kapcsolatban.

Ugyan mit történhet 24 óra alatt? – gondoltam. Ha lesz hal, akkor jó. Ha nem, akkor is kibírjuk a nyúlfarknyi pecát. Így szombaton még intézkedtem pár ügyben és este 6-ra már a halőrháznál álltam Tereskén. Sajnálattal tapasztaltam, hogy az árak meglehetősen felmentek az utóbbi évben, mivel 24 órára összesen vagy 5600 Ft-ot kértek tőlem.

Kedvenc helyemet lefoglalta egy nagy csapat – akik végül el sem jöttek – így a nagy tó végére ültem le. Érkezésemkor tőlem jobbra még egy csapat pecázott, de láthatóan nem voltak felszerelve az éjszakai horgászathoz, ezért csak lassan pakoltam. Még gondolkodtam rajta, hogy mi legyen: maradjak a fenekemen, vagy üljek be a gát tövébe és ott próbálkozzak.

{KEP::3677::177::center::A nagy tó vége, egyik kedves helyem}

Végül megvártam Ádámot, aki egy órával utánam érkezett. Ő is elgondolkozott, majd úgy döntött, hogy nem ül át. A pecások közben hazamentek és mi pedig a szerelékekkel kezdtünk foglalkozni.

Tereskén pár hete bevezették a szakáll nélküli horgok használatát, ezért még otthon vettünk egy csomag 6-os Korda Wide Gape horgot, melyet 15 lb-s Kryston Super Nova és Super Mantis Gold előkére kötöttünk meg. Én találtam pár 8-as Longshank horoggal kötött előkét a tartómban, ezért az egyik szerelékre ezt tettem. A horog szakállát fogóval lenyomtam, szinte nem is látszott a különbség az eredeti barbless és az általam kezelt horog között.

Nagy várakozással voltam a bedobás előtt, mivel az új Pelzer Tricore botjaimat nem tudtam még igazán megtornáztatni. Még télen a két YAD dobós botom mellé vettem két finomabb 12 láb hosszú Pelzer pálcát azzal a céllal, hogy behordós pályán ezekkel fogok horgászni. Tereske ugyan nem behordós terep, de a 40-50 méteres távolság miatt akármilyen finom bottal meg lehet próbálni a horgászatot.

Szerelés után hamar helyükre kerültek a szerelékek. Bóját nem tettünk ki, ezért minden dobáskor PVA zsinórra fűztem fel bojlit és pelletet, később csak pelletet, mert uncsi volt a bojlikat fúrni. A csali egyébként ugyanaz a 20 mm-es házi Sushi bojli volt, amivel Ádám Ecséden a két 15 feletti pontyot fogta.

Tereske hozta a formáját és a bedobás után fél órával már szólt a jelzőm. Bevágás, fárasztás és máris a matracra került egy kellemes 3-4 kilós pontyocska. Közben Ádám és Kata sátrat állítottak. Én jobb helyzetben voltam, mivel csak az 1 személyes félsátramat kellett felállítanom. Mág tavaly megvettem a vízálló ponyvát a sátorra, de eddig még nem sikerült kipróbálnom. Kíváncsi voltam, hogy egyáltalán passzol-e a gomb a kabáthoz.

{KEP::3676::177::center::Ádám pakol}

Sötét lett, mire oda jutottunk, hogy leülhettünk a fenekünkre. Tereske nagyon hálátlan hely abból a szempontból, hogy egy fagyzugos völgyben helyezkedik el és tavasszal-ősszel nagyon hideg tud lenni éjszakánként. Most is hamar magunkra kaptuk a meleg ruhát, de azért olyan drámai módon nem hűlt le a hőmérséklet, mint pl áprilisban, amikor Ádám először járt idén Tereskén. Kezünkbe fogtunk egy-egy sört és relaxáltunk egy kicsit.

No annyira azért nem volt békés az este, mivel időről időre megjöttek a pontyok és szépen szóltak a jelzőim. Ádám pályája egyelőre hallgatott, de nem sokáig. Hamarosan az ő jelzője is felsírt és Ádám akcióba lendült. Sajnos a helyválasztás elég szerencsétlen volt, mivel öcsémnek egy olyan hely jutott, ahol a fiatal fűzek között alig volt két méter hely a merítésre. A víz amúgy is nagyon magasan volt és az eredetileg a part szélén lévő fűzek kb. 2 méterre voltak a parttól és rajtunk kb. 20-30 centi víz volt. Ez megnehezítette a fárasztás végét.

Eredetileg Kata ment meríteni, de elég sötét volt és Kata lámpája még nem volt nála, ezért inkább kivettem a merítőt a kezéből, de közben a hal már szinte a partot súrolta és nem tudtam alátenni a nagy merítőt. A 4-5 kilós nyurgaszerű potyka meggondolta magát és a 30 centis vízben kinézte magának a fűzfaszárakat és megindult. Ádám látta, hogy szerencsétlenkedek a merítővel, ezért ráfogott a dobra, aminek az lett a vége, hogy szakadt az előke és az ólom kivágódott a vízből.

Ebből én annyit érzékeltem, hogy közeledik valami gyors és becsapódik a homlokom közepébe. Szerencsém volt, mert a fejlámpa szélét kapta telibe a golyó, de így is leültem egy pillanatra és megjelentek a csillagok. Jó nagy marha voltam na...

Az élményre megittam a sör második felét és behúzódtam a palotámba. Valahogy minden bojlizáskor így járok mostanában, ugyanis kóros kialvatlanságban szenvedek a munka és egyéb elfoglaltságok miatt és ha horgászni megyek, akkor napi 12 órát alszom. (Azt nem tudom, hogy akkor miért érek haza mindig hullaként :] )

Éjszaka olyan szél kerekedett, hogy attól féltünk elvisz minket sátrastól. Én amúgy sem rögzítettem a sátrat rendesen, de nem volt időm aggódni, mert kómásan aludtam a zsákomban. :] Éjszaka volt két kapásom, amire egyébként reggel nem is emlékeztem, de tagadásom ellenére Ádám állította, hogy volt két húzásom is, melyből egy sem akadt meg. Én kerek szemekkel néztem, de elhittem neki a dolgot, mivel már jártam így korábban a Balatonon. Akkor is csak onnan tudtam meg, hogy éjszaka halat fogtam, hogy reggel volt egy fénykép a telefonomban. Mondjuk ott annyival volt veszélyesebb a helyzet, hogy a Balcsin csónakból fárasztottam, és még csak nem is emlékeztem rá, hogy mi történt. :]

A hajnal kellemesen indult. A nap megsütötte a sátrat és pont olyan meleget varázsolt, ami elviselhető volt a sátorban. A tagjaim kiolvadtak és annyira élénk lettem, hogy nem tudtam visszaaludni. Ezért gyorsan csalit cseréltem és visszabújtam a hálózsákba még egy próbára. A sátor PVC ablakán láttam a rod-podot és a jelzőket.

{KEP::3679::177::center::Éjjeli menedék}

Nyugalmam nem tartott sokáig, mivel a swingerem a bothoz tapadt és felsírt a jelzőm. Kipattantam a hálózsákból és belenyúltam a kemény kirohanós kapásba. A bevágáskor éreztem, hogy keményen küzdő ellenfelem akadt, mivel a finom Pelzer pálca karikába hajlott és úgy is maradt. Először azt gondoltam, hogy egy 7-8 kilós pikkelyes akadt a horgomra, ezért a biztonsági játék helyett teszteltem a bot és az orsó korlátait.

Mivel az elérhető árú nagykapacitású bojlis orsók nagyon nehezek, ezért a Pelzer botokra Okuma Axeon orsókat tettem. Ezek ugyan elsőfékesek, de ezáltal a súlyuk mindössze 650 gr, szemben a Helicon-ok majd’ 90 dekás súlyával. Az elsőfékes orsók sokkal rövidebbek, mint a szokásos hátsófékes modellek, ezért a felkapókar kisebb kézzel is elérhető a botot markoló kézzel is.

Még csak most szokom ezt a megoldást, de az elsőfékes orsóval nem fékkel, hanem kézzel fékezem a halat. Az ember kezénél egyetlen jól beállított fék sem finomabb, és Tereskén az volt a célom, hogy szokjam a versenyhorgászok által alkalmazott orsós fárasztást.

A hal szépen küzdött és nagyon kellett visszafele tekernem az orsó karját, hogy a kirohanásokat győzzem zsinórral. Ádám még aludt, de a hosszan tartó csata feltűnt a mellettünk horgászó fiatal srácnak, aki segítségemre sietett és a sekély vízben megmerítette a pontyot.

Mikor merítőbe került a ponty, akkor láttam, hogy nem pikkelyes, hanem tükrös, és nagyon esélyes a 10 kg körüli súlyra. Így is volt, a mérlegeléskor a hal 10,40-esnek bizonyult. Felvertem Ádámot és megkértem, hogy csináljon már néhány képet a fogásról. Annak ellenére, hogy Ádám még kómás volt, a képek elfogadhathatóan sikerültek. :] Ádám közben megjegyezte, hogy menjek a fenébe, mert ő kb. 1,5 éve jár Tereskére és a nagy tavon „csak” matchbottal fogott 10 kg feletti pontyot. Én meg lejövök egy éjszakára és máris sikerül egy ilyen pontyot fognom. Hát igen... ilyen a szerencse. Múltkor neki állt a zászló Ecséden.

{KEP::3678::177::center::10,4 kg - reggeli ajándék}

Nappal már Ádám is megindult. Szépen jöttek neki is a 3-4-5 kilós pontyok, sőt ha jól emlékszem 6 fölé is jutott. Nekem kora délután még jött néhány, de délutánra megálltak a halak. Ezt azzal jutalmaztam, hogy szép lassan elkezdtem pakolni és délután 5-re már menetkész voltam. Mivel elég ronda felhők jöttek fel, ezért nem vártunk meg a 24 óra végét, hanem 1 órával korábban kigurultunk és kijelentkeztünk a halőrháznál.

Hazafele autózva azon gondolkodtam, hogy meglehetősen hamar elment az 1 nap. Úgy éreztem magam, mint aki horgászott is meg nem is, de nem bántam meg, hogy 1,5 év után újra Tereskén jártam. Ha legközelebb is csak ennyi időm lesz, akkor lehet, hogy ismét célba veszem a tavat. Reméljük a követező találkozóig nem telik el ismét ennyi idő...
teteje | vissza