Nem gondoltam volna, hogy az április 23-i horgászat után lesz mit írni, de odaföntről figyeltek rám és egy olyan nem mindennapi ajándékot kaptam.

Május 9-én felhívtam Tóth Laci barátomat, hogy mit szólna egy közös horgászathoz a Törökbálinti tavon. Nagy örömömre Laci szívesen vette az invitálást és abban maradtunk, hogy szombat dél körül megyünk majd le a tóra és ha az időjárás is engedi akkor vasárnap reggelig leszünk.

A múltkori horgászat sikerén is felbuzdulva, már kedden elkezdtem az etetést, amit ugyanúgy mint legutóbb most is kb. 80-90 m-re alakítottam ki, de most egy közelebbi etetést is csináltam 60-70 m-re Laci számára. A etetett bojlik mennyiségét úgy alakítottam ki, hogy 25-30 bojli/etetés jutott egy botra. Nem ment könnyen a golyók bejuttatása, mert egész héten elég erős szél fúlt, és a dobócsövezésnek ez nem nagyon kedvezett.

A szombati napon a kisfiaimmal (3 és 1,5 évesek) kötelező programon szoktunk részt venni délelőtt, amit egy hozzánk közel álló mini állatkertben töltünk. Nem kell különleges állatokra gondolni, „csak” egy ló, jó pár birka, csirke, kakas és egy nyuszi teszi színessé ezt a kicsi paradicsomot. Nagyon szeretek ezekkel a kicsi kis palántákkal foglalkozni, mert szinte isszák az ember szavait, és csillog az értelem a kis szemükben. Természetesen már most elkezdtem oktatni Őket a horgászat alapjaira, és kiemelten a kíméletes bánásmódra. A nagyobbik fiam a múltkor meg is jegyezte a nagypapának, hogy apa nem hozza haza a halat, mert bojlizik.

Így a horgászatot megelőző idő igen aktívan telt, de azért szomjas sivatagi vándor módjára vártam az oázist, azaz a horgászatot. Laci ½ 1-re jött hozzám, és amíg a gyerekek elszórakoztatták Őt, addig bepakoltam mindent a kocsiba. Ilyenkor mindig elcsodálkozom azon, hogy milyen iszonyatosan felszerelés igényes ez a műfaj. Az utolsó darabok után búcsút intettem, ill. intettünk a kis családomnak, és a tó irányába fordítottuk az autók orrát.

A halőrháznál a kötelező vámvizsgálat után elindultunk a horgászhelyem felé, miközben a parton összegyűlt tömeget szemléltük. Elképesztő mennyi horgász tud összegyűlni igen szűkös helyen a halfogás reményében. Ezen a tavon nagyon szigorú szabályok vannak érvényben. A napijegyes horgászoknak két kijelölt szakaszuk van, az egyik a tó elején, a másik a tó végében.

A tagok helyeit csak a tagok használhatják, és azok, akik a tagokkal horgásznak. Ennek azért megvan az az előnye, hogy az etetett helyemet más nem horgászhatja meg. Nem sajnálom senkitől a halat, de nagyon féltem Őket a lelkiismeretlen horgászoktól.

Mikor beérkeztünk, gyors tanácskozás után megbeszéltük a taktikát, és a felszerelések összeállításához fogtunk. Minden a helyére került, már csak a botokat kellett beélesíteni. Az én szerelékemre az eddigi favorit fűszeres bojlit raktam, a másikra a frissen készített gyümölcsöset.

Laci az egyik kedvenc bojliját, a kaviárosat választotta ki, míg a másikra a tigrismogyorósat rakta. Mivel Laci bojlijából még nem szórtunk a helyre ezért a bedobás után kicsit megszórtuk az Ő pályáját is.
Most már minden a helyén volt, így hozzáláthattunk egy kis grillezéshez ebéd gyanánt. Szépen felállítottam a kis grillkályhát, és már pattogott is a tűz benne. A rácsra igen jó formájú húsok kerültek. Éppen a tűzzel voltam elfoglalva, amikor a fűszeressel csalizott boton szép kihúzós kapás mutatkozott.

Odamentem és egy határozott mozdulattal megemeltem a botot, és éreztem is, hogy a halam nem a tíz kilós kategóriából való, de nem is a tescós méret. Rövidesen a merítőben pihengetett a 6-os tőponty ami a kötelező ápolás után már ment is vissza a vízbe. A felszerelés ismét a helyén landolt, és én is visszatértem a félbehagyott sütögetéshez.

{KEP::3556::174::center::}

Nemsokára a kész húsok a tányéron pihentek, de nem sokáig, mert jóízűen elfogyasztottunk őket. Közben befutott állandó horgásztársam, Tibi is, de nem horgászni jött, csak a feleségével gondolták levegőznek egyet és akkor már tiszteletüket teszik nálunk.

Jó kis beszélgetés kerekedett, amikor a gyümölcsössel csalizott boton a swinger szépen lassan, de határozottan emelkedni kezdett, és amikor a bothoz ért akkor gyorsult fel a húzás sebessége. Rögtön bevágtam és egy pillanatra azt éreztem, mintha egy újabb 6-os forma hallal hozott volna össze a sors, de utána nem történt semmi. Vagyis nem oldalazott a hal, nem rúgott, csak állt egy helyben.

Egy pillanatig azt hittem elakadtam, de éreztem, hogy közelebb jön a hal, és ha lassan is, de tudtam húzni rajta. A húzások alkalmával mondtam is Lacinak és Tibinek, hogy szerintem nagy lesz, mert érzem, hogy nem nagyon küzd, de mégis nehezen jön. Rövid fárasztást követően már ott is volt előttünk, de még mindig nem láttam belőle semmit.

Nem tudtam felhúzni a felszínre, csak éppen érintette azt. Rövid erőbemutató után megláttuk a gyönyörű hátát és akkor mondtam is barátaimnak, hogy ez egy nagyon szép tőponty. Az igazi méreteit még nem is láttam, csak a hátából következtettem rá. Nem sokára sikerült megpipáltatni, és a merítőhálóba terelni. Ekkor láttuk meg az igazi méreteit.

Gyönyörű tőponty volt, teljesen hibátlan pikkelyekkel, és még a szája is szűznek bizonyult. Laci 16 kg körülire saccolta a súlyát, de a digitális mérleg kijelzője 18,7 kg-nál állt meg. Ebből kivontuk a mérőszáknak a súlyát és így jött ki a 18,1 kg. A gyönyörű halat kitörő örömmel nézegettük, simogattuk. A fényképek elkészülte után, fertőtlenítettük a sebet, és már ment is vissza a vízbe.

{KEP::3557::174::center::}

A szokásos visszaengedéssel ellentétben, most térdig bementem a vízbe, hogy minél kíméletesebben tudjam a halat visszaengedni. Nagyon finoman próbáltam levenni a matracról, és a kezembe fogtam egy kicsikét, hogy minél hamarabb észhez térjen. A farkán éreztem, hogy kezd magához térni a hal és elengedtem. Néhány méltóságteljes csapással eltűnt a szemünk elől.

Éppen kifelé evickéltem a vízből, amikor a másik botomon ejtős kapással jelentkezett egy halacska, még meg is jegyeztem, hogy csak nem az imént visszaengedett hal úszott bele a damilba. Nem Ő volt a tettes, mert az ejtős kapásból szép kihúzós kapás lett, amit Tibi barátom megfelelően le is követett. A botot átadta a kezembe, de éreztem, hogy nem az előző kategóriájú halacska dolgozik a damil másik végén.

A fárasztás végén egy szép egészséges tükröst szákoltunk meg, ami az eddigi kedvenc fűszeres bojlira éhezett meg. A mérlegelést most el is hagytam, mert ezt a kategóriát már sokszor fogtam itt a tavon és tudtam, hogy a mérleg a 3 és 3,5 kg között állna meg. Így nem stresszeltem a halat és a tinta szájba juttatása után ment is vissza a vízbe.

Ezután a botokat ismét felszereltem a korábbival megegyező bojlival és mentek is vissza a helyükre. Tovább folytattuk a beszélgetést Lacival és Tibivel, az elkövetkezendő horgászatokról és természetesen az előbb fogott csodálatos pontyról is dumáltunk. Elemezgettük a tó halállományát, és mindenki elmondta a véleményét arról is, hogy mit rejtegethet még a tó magában.

Ekkor a fűszeressel szerelt boton ismét szép kihúzós kapással jelentezett egy hal. Rögtön feltűnt, hogy a hal egyből oldalra tört ki, de az eddigi tapasztalatokból okulva nem saccoltam nagyobbnak, mint az első halat. Sejtésem be is igazolódott, mert rövidesen a matracon pihent egy szép 6-os tőponty. A mérlegelés után Ő is átesett a kötelező egészségügyi szűrővizsgálaton, és ment is vissza a barátaihoz.

Rövidesen egész szép kis eső kerekedett, amit csak a nagyokosok vasárnapra jeleztek, de ezt sem sikerült eltalálniuk. Lacival visszahúzódtunk az autók menedékébe, és jó kis beszélgetéssel múlattuk az időt. Az eső közben szépen kezdett alább hagyni, és lassan el is állt. Az eső elmúltával szinte azonnal Laci jobb szélső botján a swinger felragadt a botra, és vad sípolás kíséretében szépen fogyott a zsinór a dobról. Laci bevágott és jelezte, hogy a vendége nem a 10-es kategória, de azért az átlagnál nagyobb lesz a hal.

Szépen dolgozott a botja és lehetett látni, hogy a bálinti halak jó erőben vannak. A fárasztás végén a szokásos méretű tőpontyot üdvözöltük, amit gyorsan vissza is engedtünk. Időközben elfelejtettem megemlíteni, hogy Laci is áttért a fűszeres bojlira, és ennek is köszönhette a szép tőpontyot. A felszerelés az előbb említett csalival landolt a kiszemelt helyen, és vártuk a jó szerencsét. Nem sokkal később a frissen bedobott bot jelzője ismét felvisított, amire Laci határozott bevágással válaszolt.

A fárasztás gyorsan ment és a hal rövidesen a partnál tempózott, amikor az egyik pipáltatási kísérlet alkalmával a horog kiakadt a szájából. Kicsit örültünk is neki, hogy így történt, de azért a fertőtlenítés hiányát sajnáltuk. Reméltük ennek hiányában is szépen fog fejlődni a szép egészséges 4 körüli tőponty.

A csalizást és a szerelék bedobását követően, a kis grillkályha melegénél beszélgettünk. Nagyon jó kis hangulatot tud varázsolni egy kis tűz az este sötétjében, a melegségéről már nem is beszélve. Mondjuk nem volt hideg, de ez a kis meleg kimondottan jól esett. A beszélgetés jól elhúzódott, amikor közös megegyezésre visszavonulót fújtunk.

Reménykedtünk benne, hogy az éjszaka lesz még munkánk, de sajnos nem így lett. Az éjszaka nyugodtan telt, és a természet hívó szavától eltekintve, nem is kellett az autóból kiszállni. Az első kapás hajnal 4 órakor jelentkezett, ami éppen a 18 kg-os ponty álombéli simogatásától fosztott meg. Elég hamar magamra találtam, és a bothoz ugorva bevágtam. Laci is felébredt a zajra, ezért nem telt a fárasztás magányosan.

A hal nagyon szépen dolgozott, és többször is jeleztem Lacinak, hogy lehet, hogy jó hal lesz. Ez végül is beigazolódott, mondjuk nem volt 10 kg fölötti a hajnali vendég, de egy nagyon szép 8 kg-os nyurgaszerű tőponty pihent a matracon. Sajnos a fényképek kicsit furcsán sikerültek, mert nem akartam Laci szemébe világítani. A halon egy olyan durva és otromba jelölési módot láttam, ami nagyon feldühített. A hal farok úszójának a legfelső sugara le volt vágva. Ezen olyan mérges lettem, hogy alig tudtam visszaaludni. Az ilyen elvetemült és barbár horgásszal hasonlóan cselekednék, mint azt Ő tette a hallal.

{KEP::3558::174::center::}

Ennek a halnak a kezelése után ismét az autó melegébe húzódtunk, és próbáltuk felvenni az alvás elvesztett fonalát. Ez több-kevesebb sikerrel zárult. Amióta gyerekeim vannak, nem tudok nagyon sokáig aludni, mondjuk soha nem is tudtam. Ezért inkább kikászálódtam az autóból és az éjszaka szanaszét hagyott maradékait próbáltam rendbe rakni.

Rövidesen Laci is felkelt, és Ő is követte a példámat. A rendrakást követően az idő már 8 körül járt és elkezdtünk összepakolni. Elég gyorsan ment minden és rövidesen az autóban sorakoztak a felszerelések. A kifele úton azon gondolkoztam, hogy tavaly sok szép halat fogtam, többször alulról súroltam a 10 kg-os határt, és idén a célom csak az volt, hogy ezt a határt átlépjem.

Ezt a határt már év elején átléptem, de ennél sokkal magasabbra sikerült lépnem, amire csak álmomban gondoltam. Sikerült megközelíteni a 20 kg-os álomhatárt. Ezen a nagy lépésen túl csak az okozott nagyobb örömet, amikor azt a csodálatos halat visszaengedtem. Fogtam a farkát és éreztem, hogy mennyire akarja az életet. Ezért is csodálatos dolog, hogy bojlis horgásznak mondhatom magam, mert egy ilyen halnak a visszaengedése a mi hitünk és felfogásunk szerint a legtermészetesebb dolog. Fogd meg és engedd vissza, mindenkinek csak ezt tudom ajánlani, és utána lehet, hogy az álmai is valóra válnak.

Koiponty
teteje | vissza