Még nagyon messze volt a szezon kezdet, amikor Laci megkeresett azzal az ötlettel, hogy rendezzünk egy mini Stéges találkozót a Derítő tavon, valamikor április elején. Mivel hónapok óta nem fogtam bojlis botot a kezemben és Laci azzal bíztatott, hogy az április eleje hagyományosan jó szokott lenni, ezért nem kellett sokáig győzködni.

Laci letárgyalta a Derítő tavas srácokkal az akciót, és lefoglalta a 15-19-es házakat. Pontosabban ennél kettővel kevesebbet, mivel az 5 házból az egyik Lacié, a másik Krisztiáné. Laci értesítette a legközelebbi ismerősöket és lassan összeállt a csapat, mely április elején megtámadja a Derítő tó éhes halait. :]

Innentől már csak az időjárás miatt kellett aggódnunk. Aggodalmunk nem volt alaptalan, mivel a tél csak nagyon nehezen engedett a szorításából, és a túra tervezett időpontja előtt 3 héttel még mindig jég volt a legtöbb hazai tavon. A szerencse végül mellénk szegődött, mivel a túra előtt két héttel a jég eltűnt, bár az időjárás nem volt elég meleg, hogy érdemben melegítse a Derítő tó vizét.

Ennek ellenére nem fújtuk le a pecát, sőt kellően motiváltak voltunk, mivel a túra előtti héten Laci már horogra is csalt egy 10 plusszos pontyot és Miklós Attila a szigeten két 10 kg feletti tőpontyot fogott. Absolutly stunning... Mondta volna Danny Fairbrass. :]

{KEP::3495::170::center::Laci első 10 felettije 2006-ban}

Így március utolsó hétvégéjét megelőző pénteken arra ébredtem, hogy az óra sokkal korábban csörög, mintha dolgozni kellene mennem. Azt hittem a peca kellő motivációt jelent majd és könnyű lesz a kelés, de a heti munka után olyan fáradt voltam, hogy alig tudtam kimászni a jó meleg cilinderből. :]

A Duna áradása minden szempontból csapás volt a fővárosra, amit egyszerű polgárként én is megéreztem, amikor hajnalok-hajnalán majd egy óra volt, mire Óbudáról Ferencvárosba átvergődtem, hogy felszedjem a horgászfelszerelésem. Így csak késő délelőtt értem Tatára. Laci, Fish-01 már a helyszínen volta, akárcsak Krisztián és Tibi, akik szintén korábban érkeztek, mint én.

Az időjárás nem volt valami kegyes hozzánk, mivel pakolás közben az eső elkezdett cseperegni. Beöltöztem a szakfanderbe, és begyújtottam a Szieszta kályhát a házban. Éppen szerelgettem, amikor is a 15-ös házon Krisztián akcióba lendült és partra kényszerített egy 4 kg körüli pontyot. Ez a közjáték erőt adott és a félig elfagyott kezemmel csak összeraktam az új Pelzer Ticore botjaimat, melyeket már nagyon ki akartam próbálni.

A 4 kilós pontyot újabbak nem nagyon követték és a soron teljes volt a csend, amit csoportos beszélgetésekkel próbáltunk feloldani. Sorban jártam a házakat és üdvözöltem a régen látott cimborákat: Lacit, Fish-01-et, Koipontyot és Tibit. Hamarosan megérkezett Tamás és Risee is, valamint Ádám öcsém és barátnője Kata. Kora délutánra összeállt, majd a teljes csapat, bár Grass, Misi és Origo nem siették el az érkezést. :]

{KEP::3497::170::center::}

Módjával iszogattunk – előre megállapodtunk, hogy ez nem daj-daj-os peca lesz – és persze sokat beszélgettünk. A halnélküli állapot nem zavart minket abban, hogy nagy pontyokról és sikeres évről álmodozzunk azoknak az emberek a körében, akik tényleg megértik az ilyen irányú gondolatainkat.

Laci még az egyeztetés során kitalálta, hogy versenyt is szervezünk. A szabályok lazák voltak, szektorosokra sem volt szükség, mert a tervek szerint mindenki magának mérlegelte a halakat. A „verseny” péntek este 6-kor kezdődött, de ezt valószínűleg a pontyok is tudták, mivel estére Krisztiánnál is megállt a fogás, pedig ő volt az, aki délután még fogogatott egy-két pontyot.

Estére visszahúzódtam a saját stégünkre és némi meleg után kutatva behúzódtam a házba egy kis híradó nézésre. Sokáig nem történt semmi és ezen felbátorodva átmentem Laci placcára egy kis dumcsira. Nem sokra rá gyenge ejtős kapás futatott meg.

Minden szem rámszegeződött, ebben a halszegény időben eseményszámba ment minden kapás. Az elsőfékes orsó szokatlan volt számomra és kicsit bonyolultabbá tette a bevágást, de végül csak megoldottam a dolgot és a hal a szerelék végén rugdalózott. Az akadómentes terepen hamar a stéghez húztam a 3 kg-os potykát, melyet Ádám öcsém merített meg.

{KEP::3506::170::center::Első bojlis halam ebben az évben. Nőjjél még vagy 10 kg-ot :]}

A szerelék a hal után rögtön repült a helyére – végül is versenyben voltunk, még ha nem is vettük túl komolyan az egészet – és néhány marék maggal is megküldtük a bója környékét. A halfogás után visszaballagtunk Laci stégjére, hogy befejezzük a félbehagyott témát. A második halam éjfél körül jött meg. A ponty mérete alig érte el az előző bajszos méretét, de a közel 7 kilós összeredménnyel komoly előnyre tettem szert ezekben a halszegény időkben. :]

Lassan nyugovóra tértünk, majd egy kellemes és sajnos háborítatlan éjszakai alvás következett, mivel éjszaka egyetlen ponty sem tartotta ehetőnek, amúgy igen jó minőségű házi bojliainkat. Mások sem nagyon remekeltek az éjszaka, csak 1-1 kóbor ponty járt felénk. Misi, Krisztián és András büszkélkedhetett fogással, de ők is inkább a kisebbek közül szákoltak.

{KEP::3498::170::center::Risee boldog. Minden halnak örültünk}

A szombati nap az időjárást tekintve sokkal kellemesebb volt, mint az előző nap. A nap kellemesen sütött, mi pedig fürödtünk a ritka tavasz ajándékban. Kicsit olvasgattunk, beszélgettünk, de leginkább élveztük a semmittevést.

{KEP::3499::170::center::Ez volt a mi rezidenciánk. Szombati pihengetés}

A többiek megunták a lazaságot és finomszerelékkel a keszegek nyomába eredtek. Néhány bodorkát és pirosszárnyút sikerült is fogni. A matchbotok kézről kézre jártak, mert mindig más unta meg az apróhalas pecát, így a kiéhezett társaság minden tagja odafért a botokhoz.

{KEP::3504::170::center::Keszegvadászok: Leon, Laci, Origo és Fish}
{KEP::3505::170::center::Rosszarcú Laci :]}

Délután Fish-01 vezetésével pörköltet főztünk, aminek az lett az eredménye, hogy a csapat a bogrács körül gyűlt a földön túli illatokat szippantva. Fish igazán jó szakácsnak bizonyult, bár szerintem csak ügyesen elhúzta az időt, hogy mindenki farkas éhes legyen :] Viccet félretéve Fish cimbiora olyan anyagot hozott össze, mely után minden résztvevő megnyalta a tíz ujját. Én majdnem betegre ettem magam, és ha még néhány katonával többet tunkolok ki a bográcsból, akkor nemcsak a nap további részét töltöm lassú emésztéssel, hanem még éjszaka is megvadult bikákkal álmodok.

{KEP::3502::170::center::Fish éppen azon gondolkodik, hogy mit csinálunk vele, ha a kaja nem lesz jó}
{KEP::3500::170::center::A csapat}
{KEP::3501::170::center::}

A bojlizás igazából kényelmes peca, ha nem kell behordani, vagy sűrűn dobálni. Már el is felejtettem, hogy milyen jó a délutáni szieszta, amit amúgy minden tisztességes bojlis szeret gyakorolni. Szombat délután mind a négyen kidőltünk és tele gyomorral vagy 3 órán keresztül aludtunk a kellemes melegben felmelegedett faházban. Szerintem ez volt a peca egyik legjobb része. :]

Szombat késő délután ébredtünk fel és ennyi kapástalan időszak után már láttuk, hogy nem a legjobb időszakot választottuk ki a találkozóra. Ezért este már mindenki bátran elmászkált a botjaitól, hogy a többiekkel beszélgessen. Én is stégről stégre jártam és végül Tamás és András rezidenciáján állapodtam meg, ahol egy üveg igen kiváló villányi bort csapoltunk meg.

{KEP::3507::170::center::Ádám szereléke. 15 lb Mantis hinged rig módra és 14 mm-es minibojli}

A beszélgetés sokáig tartott, egészen beleszédültünk az elfogyasztott alkoholba, ezért ismét lefeküdtünk abban a reményben, hogy a halak nem kerülnek el minket. Nos mondanom sem kell, hogy vágyunk nem valósult meg, mivel vasárnap reggel 6 óra fele arra ébredtem, hogy világos van és csendes minden. Mivel a többiek aludtak, ezért csendesen kimásztam párom mellől, hogy megnézzem a szerelékeket és érdeklődjek a többieknél az éjszakai fogásról.

Az én cuccaim rendben voltak – sajnos – és a többiek is arra panaszkodtak, hogy nem nagyon volt éjszaka komoly mozgás. Ezt cáfolta az a tény, hogy a szigeten Miklós Attila ismét gyöngyörű pontyokat fogott. Az egyik 11, a másik 16 kg-os volt.

{KEP::3508::170::center::Miklós Attila - 11 kg}
{KEP::3509::170::center::16 kg-os gyönyörűség. Ez volt az első 10+ -os hal, amit idén láttam}

Sajnos ismét bebizonyosodott az, hogy az általunk megtámadott sarok akkor ad igazán jó halakat, ha a házakon kevesen vannak. Laci többször megfigyelte, hogy az igazán jó halak leginkább hétköznap jönnek, amikor viszonylag kevesen hajtják a pontyokat és a stégeken nincs nagy lárma.

Mi meglehetősen visszafogottan viselkedtünk, de azért a 2 méteres víznél a fény és hang alapján a halak tudták, hogy ott vagyunk. Nem beszélve róla, hogy az egyik szomszédos stégen elég nagy bulit csaptak a helyiek és nagyon gondolkodtunk, hogy fenékbe rúgjuk őket, amikor tüzijáték rakétákat indítottak a szülinapi partin. Szerintem a vízpart a pihenésre való és ha valaki bulizni akar, akkor menjen oda, ahol nem zavarja azokat, akik amúgy nem kevés pénzt fizettek ki szórakozásuk végett…

Attila tehát bebizonyította mindenkinek, hogy élnek a Derítő tóban igazán szép halak, és mi kicsit irigyen, de elismerően néztük, ahogy a gyöngyörű ponttyokkal fényképezkedik az egyre melegedő vasárnap reggelen.

Egy ideig még vártunk a csodára, majd késő délelőtt a legtöbben pakolni kezdtek. Mi is így tettünk és mióta szándékosan kevés felszereléssel járok horgászni, azóta a pakolás sem annyira fájdalmas, mint korábban. Alig egy óra alatt elbontottunk minden cuccot és a rövid díjosztó után a sáros földúton óvatosan elhagytuk a stégsort, ahol az előző két kellemes napot töltöttük.

Bár belül mindannyian csalódottak voltunk a halak miatt, de évindító pecának és barátkozásnak nagyon jó volt ez az alkalom, ezért ha úgy adódik, akkor jövőre ugyanígy megtámadjuk a pikkelyeseket, bár lehet, hogy kicsit későbbre rakjuk az időpontot, hogy a melegedő vízben már többet és gyakrabban táplálkozzanak a halak.

Laci! Így is szeretném megköszönni a szervezést és azt, hogy összehoztál nekünk egy ilyen remek találkozót!

Ui: Misi és Laci még maradtak egy pár napot és Misi kedden vagy szerdán egy szép tükröst fogott arról a tartásról, ami a találkozó alatt mindössze 1-2 db néhány kilós pontyot adott. Hiába no... Murphy is ott volt velünk. :]

{KEP::3512::170::center::}

Fotók: www.deritoto.hu; Varga Tamás, CrON
Szöveg: CrON
teteje | vissza