A tavasz első napsütéses hétvégéjén az állatkertbe mentem el kedvesemmel. Kedvenceim a vidrák környékén vagy egy medence, melyet a föld alá lemenve üvegfalon keresztül is meg lehet nézni. A tavalyi évben több 10 kg feletti ponty és nagy harcsa volt a medencében, ezért kíváncsi voltam, hogy most mi a helyzet.
A jég éppen akkoriban olvadt el a természetesen vizeket, ezért becslésem szerint kb. 3-4 fokos lehetett az árnyékban lévő víz. A medencében néhány keszeg és kárász úszkált, ők elég élénkek voltak. Ezen nem lepődtem meg, mert a keszeg és kárász még jég alatti is elég aktívan táplálkozik. (ugye ezek a halak nem tudnak olyan komoly zsírtartalékot felhalmozni, mint a nagyobb testű pontyok, és nem engedhetik meg maguknak a luxust, hogy téli álmot aludhassanak).
A medencében mindössze 1 db ponty és egy nagyobb harcsa volt. Szerencsére a ponty pont az üvegfal előtt volt. A képeken látható furcsa módon letámasztotta a fejét a beton aljzatra és 1 centit sem mozdult. Először azt hittem, hogy szegény állat elpusztult, mivel elég szakadt volt a pikkelyzete a halnak. De néztem pár percig és amikor intenzíven mozogtam az üvegfal előtt, akkor láttam, hogy mozgatja a szemét. Más életjel nem utalt arra, hogy egyáltalán lélegzik a tükrös.
{KEP::3363::163::center::}
{KEP::3364::163::center::}
Sajnos csak a telefonom volt nálam, ezért nem túl jól sikerültek a képek, minden esete lehet látni, hogy a harcsa egy gyökér alá feküdt be és amíg ott voltunk, az sem mozdult.
{KEP::3366::163::center::}
Furcsa volt látni a pontyot ilyen állapotban és a legfurcsább az egészben az volt, ahogy 45 fokos szögben letámasztotta magát az aljzatra. Igaz, hogy nem a természetben figyeltem meg a halat, de szerintem valami hasonló történhet egy tóban is a jég alatt.
{KEP::3365::163::center::}
