Puha, meleg ágyneműben zavartalanul alszik a bojlis, mellette gyönyörű felesége és a szomszédos szobákban két kis gyermeke. Minden nyugodt, a család csendesen pihen. Bojlisunk szerencsés embernek mondhatja magát! Van munkája, lakása, megértő felesége, rendezett családi légkör fogja közre és két szép gyermekének szinte bármit megadhat.
Mégis álmában érintetlen vadregényes tájon jár. Igen, a helyszín egy nagy tó, ahol ember még nem járt. Olyan köd van és hideg, mint amit háborús filmekben lehet látni. Normális ember számára horrorisztikus és taszító látomás lenne, de számára maga az édenkert.
Ruháján néhány vízcsepp csorog le izzadtság módjára, melyek az eső, vagy köd szitálásától gyűltek össze zöld esőkabátján. A székén ül, mögötte a menedéket nyújtó sátra, előtte az állványon meredő horgászbotok. Bízik bennük! A vizet kémleli.
Szemével csak a szürkeségben elmosódó meredező fákat, bokrokat, és nádat látja. Fülel mert ez neki épp elég, hiszen sokat hallgatta már ezeket a hangokat, szinte biztosan tudja melyik mit jelent valójában. Látás nélkül is látja a felszínt, és az alatta történteket. A nád susog, de ez sem zavarja meg érzékszerveit. A távolban egy egy kisebb csobbanás jelzim, hogy lakják a tavat.
De ő nem erre kíváncsi, hiszen már jó ideje beette a finomságokat, melyeket a pontyok szeretnek. A horgok feszülten és élesen várják áldozatukat, mégsem jelzi semmi, hogy mindent jól csinált!
Egyik pillanatról a másikra egy bombarobbanásszerű, óriási loccsanás töri meg a csendet!
Felugrik székéből, egy pillanatra megrémül, de szervezete reagál, és adrenalinnal bombázza a tekervényeit. Pulzusa az egekbe szökken és gondolatok tornádója indul háborúra a fejében.
„Vajon harcsa vagy ponty volt ?” - Tapasztalatai azt sugallják, hogy egy nagy ponty lesz a tettes. A hang ismétlődik de már többszólamú. Fülelve próbálja a távolságot meghatározni.
Egymás után cikáznak a gondolatok. „Vajon hol lehetnek” ? Megint egy fürdés ………….”igen ezek az etetésen vannak!!!!”
Testében ismét termelődik a feszültség és a szünetben megnyugvó szíve újra zakatolni kezd. Lelke mélyén tudja, hogy nem tehet semmit, a várakozás az egyetlen lehetősége. Babonából még a botokra sem néz!
Bemegy a sátrába előveszi szerelékes dobozát, majd ki és vissza ül a székébe, de ismét rémület fut át rajta. Felkapja fejét és a merítőt keresi szemével. A merítő a helyén van, ott ahol előző este hagyta, így lelke lassan megnyugszik, és elernyed. A csónakban van összerakva!
Aztán előveszi a horgokat, előkezsinórt egyéb kellékeket, majd nekilát horgot kötni. „Ez mindig beválik” gondolja és már csak erre koncentrál. Sssssssssssszzzzzzz sziszen fel, de csak magában káromkodik. „A jóanyját korrekt hegye van, de mi az istenért szúrom meg magam mindig”
Az első előke kész pár másodpercet gyönyörködik benne, majd újra munkához lát. Munkához látna, de pri pri prííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí egy visító hang vág bele a némaságba. Gyomra összerándul, ránéz a botokra látja hogy a swinger odaragadt a bothoz, az orsó sebesen forgó dobjáról úgy fogy a zsinór mint Pub-okban a sör!
A hirtelen jött izgalom nem zavarja meg, pontosan tudja mit kell tennie. Felugrik, a botjaihoz nyúl, de a kép egyik pillanatról a másikra szertefoszlik.
Az óra ott kelepel a feje mellett, és elűzi a tavat, a felhőket, a loccanásokat, és a kapást is.
„Hol vagyok?” – gondolja. Oldalra néz, a feleségét látja és az éjszaka átlopózott kisfiát.
Egy pillanatig csalódottság tölti el, majd rátekint az ágyra és elmosolyodik, hisz nem csak bojlis hanem apuka is!
Meg lesz ez gondolja, és a szomszéd szobába lopakodik, ahol kislánya tejszerűen alszik. Öröm tölti meg a szívét és csendben csukja be maga mögött a fürdőszoba ajtaját.
Fish-01
