Cikkemben nem egy konkrét horgászatról fogok írni, hanem, a vizek megfigyeléséről, halak téli felkészüléséről. Sokat olvashattunk már arról, hogy a halak téli vermelése milyen helyeken figyelhető meg és milyen jelek utalnak rá, ha egy adott helyet részesítenek előnyben a pontyok.
Minden vízen elvermelnek a halak? Hol vannak ilyenkor a bajszos pontyok? Lehet, hogy a meder mélyebb pontjain, de lehet, hogy olyan sekély helyeken tartózkodnak, ahol nem is gondolnánk. Az ilyen feltételezéseket szeretem magam leellenőrizni, de nem tudományos indíttatásból, inkább csak úgy kíváncsiságból… :]
Szinte minden évben kimegyek a környék holtágaira télen, mielőtt befagynának, illetve kora tavasszal, miután kiolvad a víz. Ilyenkor nem szoktam horgászni, csak evezgetek, esetleg sétálgatok a parton és figyelem a vizet, hátha látok valami árulkodó jelet a halak téli viselkedésével kapcsolatban.
A minap egy olyan vízen voltam (Holt-Körös, Őzény) egy barátommal, amelyiken kb. tíz éve tiltva van a horgászat, mert a holtágat természetvédelmi területté nyilvánították. Engem azonban nem a táj szépsége érdekel, mivel ilyenkor már a vízinövények zöme nem látszik és a fák ágai is kopaszok. Engem elsősorban a halak, azon belül is a téli tartózkodási helyek érdekelnek.
A megcélzott holtágat úttalan utakon közelítettük meg és délelőtt 9-re értünk a partra. A holtága partja igazi vadvízország, ezért olyan öltözéket vettünk magunkra, melynél nem gond, ha mégegyszer nem tudunk majd használni. :]
Régebbről azért ismertük a vizet, így tudtuk, hol vannak a mélyebb részek. Itt kezdtük a kutatást. Úgy döntöttünk, hogy előbb végigjárjuk a partot, ahol valami mozgást észlelünk megjegyezzük, és visszafelé megpróbáljuk feltérképezni a medret azokon a helyeken.
Ma már nagy segítségünkre vannak a radarok, de itt nem használhattuk, mivel nem használhattunk csónakot sem. Teleszkópos botokat vittünk magunkkal (a könnyebb közlekedés végett), horog nélkül, körteólommal szerelve (így vizsgáltuk a töréseket, vízinövényeket, és iszapos részeket).
Egy ilyen víznél, nem tudtunk és nem is akartunk csendesen végigmenni a parton. Tekintettel a többéves háborítatlanságra, nem voltak utak a parton, és csak a rabsicok és a zughorgászok által kitaposott állásokról értük el a vizet, mely gyönyörűen átlászó volt. A sekély parti részeken apró keszegfélék úszkáltak, és itt-ott sügerek ritkították a razbóra állományt. Süllő, vagy csukamozgást egész nap nem láttunk.
A holtág átlagosan kb. 50-60m széles, kevés töréssel, a vízinövények a parttól kb 20 m-ig tapogathatók ki. A part mentén jobbára sásos részek találhatók, melyek környéke elég iszapos. A többi növénymentes helyen az aljzat keményebb, a bedőlt fák környékén laza altalaj tapogatható.
A part mentén haladva, keskeny vadcsapásra figyeltünk fel, melyen kisebb nagyobb halpikkelyeket láttunk, foltokban elszórva, valószínű vidra van a környéken. A mélyebb szakaszon csak bizonyos részeken találkoztunk pörsökkel, ezért úgy döntöttünk, hogy visszafelé megnézzük milyen a meder.
Ahogy közeledtünk a sekélyebb részek felé, a partmentén sásos, vízililiomos részek kerültek utunkba. Itt már komolyabb halak hagyták el a partmenti növényzet környékét. Látni nem láttunk a halakból semmit, csak annyi utalt a jelenlétükre, hogy megdőltek a sáscsomók, illetve a pörsök adták jeleit a halaknak. Gondoltuk, hogy vermelésre készülő halakkal találkoztunk, mivel több példány, meglehetősen nagy területről ugrott meg. A víz utolsó szakaszán már nem tudtunk a part mentén menni, mivel a fák, cserjék teljesen benőtték a partot.
Úgy döntöttük, hogy mielőtt visszaindulunk, megejtjük a déli reggelit. Barátomnál akadt egy kis mangalica szalonna, és kolbász a tarsolyban és reggel beugrottunk a pékhez friss kenyérért, úgy hogy gyorsan megterítettünk a parton. Közben megérkezett a gátőr és finom szilvapálinkával kínált minket. Én nem vezettem ezért elfogadtam a lélekmelegítőt. A gátőr régi jó ismerősünk, tudja, hogy nem a rabsic fajtából származunk.
Mivel Ő jól ismeri a környéket, elmesélte, szerinte melyek azok a részek, ahol a nagyhalak tartózkodnak. Dél volt, jóllaktunk és elindultunk visszafelé, megnézni a gátőr által javasolt helyeket, illetve azokat, amelyeket megjelöltünk.
Azokon a helyeken, ahol a sásos rész volt, és a nagyobb mozgást észleltük, vastag iszapos volt a talaj, és kb. 30 cm-es törés volt a sás előtt, ahol szintén laza talajt találtunk. Léken nem horgásztam még, de léket sokszor vágtam már, hogy a halak oxigénhez juthassanak. Mivel a legnagyobb hidegben sem mértünk 20 centinél vastagabb jeget, ezért úgy gondolom, hogy ezeken a sekélyebb részeken is ugyanúgy képesek áttelelni a halak a félméteres vízben (plusz iszap).
Azokat a mélyebb részeket, ahol a parti sétánk folyamán a pörsenéseket észleltük, nem tudtuk alaposan átvizsgálni, mivel ez a rész vastagon volt leülepedett vízinövényekkel. Lehet, hogy itt a pörsenések, a növénymaradványok közül megugró halakat jelezték. A halra utaló jeleket az északi részeknél, a kanyarok külső íve utáni egyenes szakaszokon láttuk.
A gátőr által javasolt részt nem tudtuk alaposan átnézni, mivel az a szakasz egy régi mederszéli fás rész volt. Annyit kiderítettünk, hogy aránylag mélyebb és iszapos volt a környéke. Itt leülepedett növénymaradványokat nem találtunk.
Délután három óra körül értünk vissza az autóhoz. A ruhánk tele a bogáncsok összes fajtájával.
Két vízen vizsgálódtam eddig. (Cibakházi Holt-Tisza, Őzény Holt-Körös) Nem akarok általánosítani, de a két vízen hasonlókat tapasztaltam.
Az általam már jól ismert Cibakházi Holt-Tiszán kb. öt kilométeres szakaszt (amit kora tavasztól folyamatosan horgászom) az idén jégolvadás után megradaroztuk, és igazolta a még vermelő halak esetében a régi vermelési térképemet, amihez még akkoriban nem használtam radart.
Ami szerintem megállapítható, általában a halak olyan töréseknél tartózkodnak télen, ahol a déli napsugarak melegebben tartják a törés iszaposabb oldalát.
Gondolom ezeken a helyeken pár fokkal melegebb a víz a talaj közelében, illetve a meder egyes iszapos részein. Ha az áramlatokat figyelembe vesszük, akkor a külső ívek utáni nyugodt egyenes szakaszokon is láttunk halakat.
Csak ezeken az oldalakon találtunk áprilisban a radaron halakat és amikor tavaly december elején csónakkal végigjártam egy szakaszt, akkor is csak ezeken a részeken találtam halat.
Nem találunk olyan helyeken halakat, ahol sok fa hajlik a víz felé (többek között a rothadó levelek által elvont oxigén végett sem)
Készülünk meghorgászni a Holt-Tiszán egy olyan részt, ahol a halakat láttuk a radaron, de olyan helyen van, ahova csak akkor tudunk bemenni, ha vastag a jég. Itt van egy 20 m2-es szakasz, ami soha nem fagy be, és mellette van egy kis gát, ahová lepakolhatunk. Itt megpróbálunk majd hőmérővel is tájékozódni, van e különbség valóban a különféle töréseknél, és mélységeknél.
Rafi
