Címkék: franko kukac cerlux.hu
{KEP::2708::131::center::} <b><center>A vízre érkezőket ez a látvány fogadja a folyó gátjáról</b></center>
Írásomban megpróbálom összefoglalni kedvenc vizem, az Atkai-holtág (helyi elnevezése: Szúnyogos) főbb jellemzőit, elsősorban a bojlis horgász szemszögéből. Jómagam csak néhány éve járok ide, a víz azonban már megfogott méretével, tisztaságával, kiszámíthatatlanságával, és a nagy halak ígéretével.
<b>Általános jellemzők</b>
A holtág egy klasszikus, patkó alakú tiszai holtág, a szabályozások következtében 1862-89 között átmetszéssel, a folyómedertől nyugatra jött létre. Mély vizű, igen változatos, mintegy 6,8 km hosszú és átlagosan 122 méter szélességű vízterület.
A vízfelület 107 ha terjedelmű, a vízmélység 2-11 m között váltakozik, az átlagmélység 6,5 m. A víz rendkívül tiszta, a holtág mindmáig megőrizte korábbi folyó jellegét, a külső íven a part általában meredek, a víz gyorsan mélyül, a belső íven sekélyebb, lassabban mélyülő.
A holtág két vége sekélyebb, a déli horgászható végén a medermélység csak 4-5 m, az északi részen a gáttól számított 800 m kíméleti terület, ennek a horgászása egész évben tilos! A fenék általában agyagos-iszapos, változó vastagságú iszapréteggel, amely kagylós részekkel váltakozik. Akadós terep is található bőven, ezek főleg vízbe süllyedt tuskók és bedőlt fák, de a kagylótelepek is igen akadósak lehetnek.
A leggyakoribb halfajok a következőek: ponty, amur, süllő, csuka, balin, angolna, harcsa, busa, keszegfélék, ezüstkárász, de megtalálható a vízben a pisztráng és a lénai tok is, ezek telepítéssel kerültek a vízbe, de fogásuk már ritkaságszámba megy, nem úgy az angolnáé, melyből jelentős populáció található a vízben, és fogása is gyakori. Ismert rekordok: ponty 27,5 kg, amur 29,5 kg. Véleményem szerint van esély 30 kg feletti ponty és amur kifogására is.
<b>Megközelítés</b>
Az M5/5-ös főút - Szeged - 47-es főút Hódmezővásárhely-Csongrád felé - Algyőnél a 2 sávos körforgalom után az első leágazásnál balra, Hódmezővásárhely felől haladva pedig az algyői-Tisza hidat elhagyva egyből jobbra, a Kavicsdepó tábla után. A leágazással szemben található az algyői Halászcsárda. A rövid kanyargós út a gátra vezet, innen kb. 7 km-re láthatjuk meg a vizet, és ezután a rámpán balra kell fordulni, a halőrházig aszfaltút vezet (ott parkoló), a földutak csak száraz időben járhatóak.
Külön felhívnám a figyelmet a terepviszonyokra, kis eső után is személyautóval földútra menni nem ajánlott, a kifelé igyekvő horgásznak is ki kell várni a száradást, mivel az út agyagos, megázva csúszik, és gyakorlatilag járhatatlanná válik. Időnként rettenetes mély traktor nyomok nehezítik a haladást. A 4 kerék meghajtás vagy terepjáró nagy előny, a felázott út viszonylag gyorsan szárad.
<b>Szabályok</b>
A víz kezelője a Horgászegyesületek Csongrád Megyei Szövetsége (Tel: 62/543-490). Jegyet váltani a környékbeli horgászboltokban és a halőrnél lehet, de célszerű előre megvenni, mert a halőrt nehéz megtalálni, ha ellenőrzést végez. 5 fős halőrcsapat dolgozik a vízen, egy részük minden szabályt szó szerint vesz, és elég keményen fellép, ha ettől eltérést lát.
Az ellenőrzések 90%-ban ezzel a szigorú fellépéssel lehet találkozni. Ajánlom mindenkinek a szabályok pontos betartását, különösen fontos szerintem a szemeteléssel és a sátrazással kapcsolatos pontok betartása, mivel ezek azonnal láthatóak, és ezek megszegése is a területi jegy bevonását eredményezheti.
A szabályok pontos betartásával ki lehet vívni a halőr elismerését (nekem 3 évig tartott), amely azzal jár hogy egyre kevesebb macerában lesz részünk. Saját csónak használható, bérelni nem lehet. A csónakengedély 4.000 Ft-ba kerül és egész évre szól, ezt hozott csónakra is ki kell váltani.
A szabályok pontos értelmezése miatt bemásolom a 2005 évi területi engedélyt és a csónakengedélyt:
{KEP::2709::131::center::}
{KEP::2710::131::center::}
Ami az idei évet (2005) illeti, bevezették a bojlis jegyet, melyet külön díjazás ellenében, a területi jegy mellé lehet vásárolni. Ennek birtokában pontyot és amurt 04.01.-09.30. közötti időszakban semmilyen méretben nem szabad elvinni (C&R kötelező!), de más halféléket viszont igen, a helyi kvóta szerint.
A bojlis jegy legalizálja a behordást, és lehetőség van etetőbója elhelyezésére, ami megkönnyíti ezen a nagy vízfelületen a halak koncentrálását. A bojlis felfogás és a hallal való kultúrált bánásmódot a vízkezelő is szeretné elterjeszteni, ennek jegyében rendezik meg a napokban az atkai bojlisversenyt.
<b>Jegyárak</b>
<li>Napijegy: 1.500 Ft (0-24 ó) (2005)
<li>Éves területi: 14.000 Ft (2005)
<b>Vízjellemzők bojlis szemmel</b>
Mivel az éjszakai horgászat csak a belső íven lehetséges, jómagam is csak ezt ismerem, valamint a bojlis horgász szempontjából is csak ez érdekes, mivel általában több éjszakára érkezik. A holtág patkó alakjából következően a két vége sekély, a mederben is csak 4-5 m, szélessége 180-200 m, ez tavasszal ideális pálya, az északi sekély rész kivételével mivel az védett rész.
E rész hátránya a vastag iszap, de a meder közepén kemény vándorkagyló telepek vannak, amelyeket érdemes megkeresni, megjelölni, és az etetést ott kialakítani. Szerintem ez a rész alapvetően amuros pálya, persze itt is lehet pontyot, sőt harcsát is fogni.
A helyi tapasztalatok szerint a néhány napos etetésre a vastag iszapon is beállnak a halak, és kifürdetéssel ez a vastagság jelentősen csökkenthető, itt szükséges a bója használata. Ez a szakasz, különösen a halőrház körüli rész a belső íven stégekkel van tele, így horgászat csak a tulaj távollétében lehetséges, érkezéskor a stéget át kell engedni.
Kb. 10 olyan hely található ezen a szakaszon, amelyen nincs stég és szabadon horgászhatunk, bár a helyek általában csak 2 személyesek, 3 főnek csak szűkösen elég a pálya. A holtág a parttól lassan mélyülő, a szélesség felénél van a meder, mely általában nem akadós. A szemközti parton nádasok és itt-ott bedőlt fák, bokrok vannak, ha valaki elég bátor a közel 200 m-es behordáshoz, érdemes próbát tenni a szemközti part előtt.
{KEP::2711::131::center::}
<b><center>A halőrház melletti széles rész</b></center>
A vízen észak felé (2-es kikötő környéke) haladva a víz egyre mélyül, néhány vízparti tanya is található, a bokrok és fák közti szűk nyiladékokban pedig parthoz kötött csónakok láthatóak, melyek miatt a parti horgászat lehetetlen. Főleg a csónakosok területe ez, a partról nehezen hozzáférhető a vízfelület.
{KEP::2712::131::center::}
<b><center>A 2-es kikötő a jellegzetes nyiladékokkal</b></center>
A 2-es kikötő után következik egy mély rész, szintén kb. 10 hellyel, melyeken a víz már a belső íven is gyorsabban mélyül, a külső íven viszont szakadt partok, vízbedőlt fák találhatóak. Ezen a területen a külső íven is sok hely található, melyek nappal sűrűn látogatottak, folyamatosan zavarva a halat és a belső íven horgászókat, így a külső ív horgászata nappal nehézkes emiatt. Jó haltartó helyek az ilyen akadók, de a mederben elsüllyedt tuskókból is van bőven. Itt a meder mélysége 8-9 m, jómagam az idei magas vízállásnál 9.5 m-t mértem, de a legnagyobb mélység 10 m körüli. A meder a belső ívtől távolabb, a szélesség 2/3-ál vagy ¾-én található.
{KEP::2713::131::center::}
<b><center>A középső rész a jellegzetes vízre hajló lombokkal</b></center>
A mély rész után következik a Kistisza-sziget és a 3-as kikötő, amely kedvelt bojlis és csónakos horgász terület, a Kistisza-szigetre való bejutás viszont esős időben igen nehézkes, mivel egyetlen út vezet a szigetre, amely az útra ráhajló lombok miatt nehezen szárad. Ezen a szakaszon a szemközti part meredek, viszonylag kevés hellyel a külső íven, és rengeteg bedőlt fa és akadó található, melyek a belső ívről (szigetről) is jól meghorgászhatóak.
Ez a terület határos a kíméleti résszel, ezért jó résznek számít és a külső ív is jól meghorgászható, kisebb a nyüzsgés szemben mint más területeken. A holtág északi vége felé haladva a meder egyre sekélyebb, mintegy 4-5 m körülire csökken.
{KEP::2714::131::center::}
<b><center>A vadregényes Kis-Tisza, melyen át híd vezet a szigetre</b></center>
<b>Saját tapasztalatok, ajánlások</b>
<b>Helyválasztás</b>
Mivel nagy a vízfelület, amely viszonylag nagy mélységgel párosul, nagy szerepe van a hely kiválasztásának. Keressük az akadókat, a kemény agyagos vagy kagylós töréseket, padkákat, és lehetőleg azokat a részeket, ahol kevés az iszap. Érdemes megfigyelni, hogy a külső íven hová etetnek a helyiek, és éjszaka azokat az etetéseket meghorgászni, mivel nekik alkonyatkor a külső ívet el kell hagyni. A pontyok jól látható túrásai, fordulásai is támpontot adhatnak a hely kiválasztásához.
<b>Etetés</b>
Általában legalább két etetést alakítok ki, a kiválasztott helytől függően az egyik általában akadó közelébe kerül, a másikkal pedig a nyílt vizet faggatom. A mély mederben (8-10 m) is fogtam már szép halakat, elsősorban amurt, de ponty is jöhet a nagy mélységből, főleg esős, szeles időben.
Sokszor csak az egyik etetés a nyerő, attól függően hogy meleg vagy hideg a víz, sőt a szél erőssége és a szélirány is meghatározó lehet, mivel Atka teljesen állóvíz de a szél hatására enyhe áramlatok alakulnak ki.
Rendszeresen etetett hely hiányában lehetőleg 2 vagy inkább 3 napos túrát szervezzünk, ez idő alatt az etetésünk is beérhet ill. esélyünk lehet arra hogy megtalálhatjuk a halakat. Ha elég meleg a víz, a nagytestű amurok mindent felzabálnak, ha megérkeznek az etetésre, ennek ellenére (és a legtöbb ismerősöm is így tesz) nem etetek túl sokat, egy etetésre elég 1-1.5 kg, ez általában kukorica és mellé ¼-½ kg bojli, de kapás után mindig ráetetek.
<b>Csalizás</b>
Bojlit viszonylag még kevesen használnak, a kukorica az általánosan használt etető- és csalizóanyag, gyakran a nagy amurokat is ezzel fogják. A törpeharcsa állomány nem zavaró, de a bojlit megrághatják, ezért érdemes keményebb csalit használni.
A keszegállomány is jelentős, a 20-as bojlit nem veszik fel de a szemes etetésben szívesen turkálnak. Bevált helyi csali még a vadszilva (potyóka), amely a víz körül számos helyen megtalálható, és a halak is jól ismerik, mivel sok helyen közvetlenül a vízbe potyog.
<b>Felszerelés</b>
A sok kagyló miatt a felszerelést is ennek megfelelően „áramvonalasítani” kell, fonott vagy kagylóálló előtétzsinór alkalmazása ajánlott, nem túlzás a 20-30 m hosszú shockleader sem, ami a nagy dobásoknál és fárasztásnál a monofil zsinórt is kíméli. A horogelőkének is célszerű hasonlót választani.
A horog hegykiképzésnek olyannak kell lenni, ami a kagylókkal szemben ellenállóbb, és nem hajlik ki ha beugrik egy 20 feletti amur. Ha akadó mellett horgászunk, akkor keményebb, gerinces botot és erős, vastag horgot válasszunk, mert a pontyok előszeretettel veszik célba a vízbedőlt fákat és egyéb akadókat.
Jellemző még a halak szokatlan ereje más vízhez képest, amely a halak méretéből és a vadvíz jellegből is adódik, valaha élő víz volt és a halakban még az ősi ösztönök élnek. Egy intenzíven telepített bojlis vízhez képest a kapások száma csekély, napi 1-2 kapás már igen jó eredménynek számít, ezt is sokszor 1-2 napos előetetés után lehet elérni.
Sajnos a legtöbb horgász nem gyakorolja a C&R elvét, próbáljunk segíteni nekik ennek megértésében és a halakkal való kultúrált bánásmód terjesztésében, ami szerintem kulcsfontosságú, hogy megőrizhessük a vizet jelenlegi állapotában.
A kapások is elég vehemensek, ritkán találkozok „maszatolással”, gyakori a „botvivős” kapás, utána pedig a „botba kapaszkodás”. Előfordul a „döglött víz” jelenség is, amely nem a vízminőségre vonatkozik, hanem 24-50 vagy több órára is leállnak a halak, utána meg a semmiből előkerül egy kapitális amur vagy egy torpedó erejű nyurga. Hát ezért szeretem én ezt a vizet annyira. A képekért köszönet illeti Origót, akivel Grass társaságában bejártuk a vizet egy szép nyári estén.
{KEP::2715::131::center::}
<b><center>Egy helyi „matador” éppen azt magyarázza, hogy ide ekkora horog kell mert az ő 2/0-s kampóját egy irdatlan méretű amur kiegyenesítette…</b></center>
Szöveg: Atkaihorgász
Képek: Origo és Grasscarphunter
