Sokat gondolkodtam rajta, hogy ezt a cikket megírjam-e. Nem láttam sok értelmét, mert nem hiszek a nevelő célzatú írások hatásában. Például 1-2 évvel ezelőtt divat volt a bojlis szakirodalomban arról írni, hogy engedjük vissza a halakat.
Amikor egy ilyen cikket olvastam mindig eszembe jutott a Sokol rádiós, sárga diszperzitesvödrös, kismotoros horgász archetípusa, akinek esze ágában sincsen visszadobni a megfogott halat, legyen az 2 vagy 22 akár kilós. Nem hiszem, hogy ezek az emberek egy vagy akár egy tonna írás hatására megváltoznak. Azért megpróbálom...
Néhány évvel ezelőtt mi bojlisok morcos anyamedveként féltettük a TUDÁST. Nem szívesen beszéltünk helyekről, szerelékekről, a bojli receptek meg egyenesen tabunak számítottak.
Sokan azzal védekeztek, hogy nem akarnak muníciót adni a halgyilkosoknak. Volt és még mindig van némi igazság ebben az érvelésben is, de én kicsit más véleményen vagyok.
Az első külföldi bojlisokra is jellemző volt a titkolózás. Ez nem újdonság, hiszen emberek vagyunk. Ha létezik egy hatékony módszer, akkor az ember megpróbálja egy ideig megtartani magának az állandó és biztos siker érdekében.
Nem vagyok nagy híve a bojlis cégek által szponzorált teszteknek, mert ezekből az írásokból sokszor nehéz kiszűrni a valóságot. Azonban a bojlis technika fejlődését ezeknek a cégeknek köszönhetjük. Akkor kezdett igazán nyíltabbá válni a technikák leírása és bemutatása, amikor a horgászcikk gyártó ipar rájött, hogy érdemes a bojlisokkal foglalkozni.
A cégek akkor tudják eladni a termékeket ha folyamatosan újdonságokkal tömik a horgászok fejét. Ez lehet egy új íz, bojli, pellet, szerelék, stb. A verseny itt is erős és a gyártók azzal próbálják megfogni a fogyasztókat, hogy jó horgászokat fizetnek meg, akik képesek kitalálni új dolgokat és publikálják is azokat.
Ezt a „ősfolyamatot” nem éltem át, hiszen túl fiatal vagyok hozzá. Amikor Frank Warwick bojlizni kezdett, akkor én még általános iskolába jártam. :]
A magyar változásokat azonban átéltem, és láttam mi történt. A magyar bojlis fejlődés kb. 2001-2002-ben indult meg intenzíven. A külföldi márkák nálunk is megjelentek és bár nem közvetlenül a gyártók, hanem inkább a magyar nagykereskedők pénzelték a fejlődést, azért beindult valami információ áramlás is.
Hasonlóan a külföldi „sztárokhoz” Mo-on is van néhány ismertebb személy, aki leír bizonyos dolgokat a bojlizással kapcsolatban. Ezek egy része használható, más része kevésbé. Ezek az írások feltétlenül hasznosak a bojlis élet fejlődése szempontjából, de az is látszik, hogy az átadott információ jellege attól függ, hogy éppen melyik nagykereskedésnek mit áll érdekében nyomni.
A különböző bojlisok felkészültsége különböző szintű. Egy nagy példányszámú horgász újságban leírt cikk nem lehet nagyon annyira részletes és specifikus, mint amennyire egy haladó bojlis szeretné, nem beszélve arról, hogy az ember győzze kiválogatni a hasznos információt a reklám közül.
Kb. 1995-96 környékén gyúrtam először bojlit. A sajkódi MOHOSZ tanyán édesapám egy barátja megmutatta hogyan kell bojlit készíteni. Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem, hogy az ő tudása a Pécsi tavon horgászó német vagy osztrák bojlisoktól származott.
Az egész bojlis dolog azért került elő akkor, mert meglehetősen kapástalan időszakban voltunk és mindent megtettünk annak érdekében, hogy fogjunk valami halat végre. Úgy emlékszem, hogy ezt a gondot a bojli sem oldotta meg, de innentől rendszeresen használtuk a nádi pontyozásnál a bojlit. És esetenként igen szép eredményeket értünk el a segítségével.
Tehát pusztán a véletlenen és egy ember jóindulatán múlt, hogy találkoztam a bojlival és a bojlzással. Akkoriban egyáltalán nem lehetett bojlizásról hallani és olvasni. Csak azok találkoztak a mágikus golyókkal, akik valakitől személyesen értesültek a titokról.
Így utólag már lehet hallani történeteket fantasztikus bojlis fogásokról, amik pontosan abból az időből származnak, amikor mi is ismerkedtünk a témával. Viszonylag megbízható forrásból hallottam, hogy jó néhány évvel ezelőtt egy egyszerű Mosella bojlival a tihanyi kútból egy éjszaka kifogott pontyok összsúlya 102 kg volt. Ha ezt elosztjuk hárommal, akkor valami nagyon durva számok jönnek ki...
Miért nem lehetett akkoriban olvasni erről? Egyfelől a tihanyi kút horgászai titkolják a fogásokat. (A mai napig is elég sok kapitális ponty kerül ki a környékrők és végzi az asztalon. Ezekkel a fogásokkal ma sem dicsekszenek, de akkoriban még azt is titkolták, hogy mivel fogták a halakat.) Másfelől akkoriban nem volt divat megosztani mással a tudást...
A magyar horgászsajtóban elég sok pontyhorgászattal kapcsolatos cikk jelenik meg és a színvonal is egyre jobb. De miért van az, hogy egy tavalyi újdonság – mondjuk az Ardy Veltkamp féle spinner rig – csak jó egy évvel a megjelenés után kerül nyomtatásba?
Nem felvágásból mondom, de nekünk haladó bojlisoknak ennél sokkal több és frissebb információra van szükségünk.
Az én első igazi „tanárom” meglehetősen titkolózó bojlis volt. Mostanában már egy kicsit nyitottabb, de akkoriban a tudás el volt temetve benne. Amikor én 2001-2002. környékén belekezdtem a fenekezős bojlizásba, akkor megpróbáltam mindent eltanulni tőle, és a titkolózást is átvettem.
Aztán valahogy elkezdett zavarni, hogy amikor bojlissal beszéltem, akkor ment a a mellébeszélés. Nyitottam, mert rájöttem, hogy az én halamat nem fogja meg senki és érdemes példát mutatni. Elkezdtem a Stéget komolyan venni.
Egyáltalán nem bántam meg a döntésem. Főleg az idei évben volt már érezhető, hogy egyre több bojlis fogott 10, 15, de még 20 kg feletti pontyot a Stég Magazin oldalain olvasható tanácsok alapján. Irtó jó érzés, amikor valaki elküldi a megfogott hal képét és köszönetet mond a segítségért! :] Főleg akkor örülök, ha kezdő bojlisról van szó, akit az oldal hozzásegített az első kapitális hal megfogásához...
Az internet áldásos dolog a gyors és hatékony információáramlás szempontjából. Nincsenek kötelezettségek a publikációkat illetően, így közelebb járunk az igazsághoz, mint a nyomtatott sajtóban. De az egész gépezet csak akkor működik, ha vannak olyan horgászok, akik hajlandók feltárni a „titkokat” és hajlandóak segíteni egymásnak.
Sokan a mai napig is megtartották a korai bojlisokra jellemző mentalitást, bár ezeknek az embereknek a száma lassan csökken. Éppen a napokban hallottam egy story-t. Egy Stég olvasó bojlihorgász az egyesületi tavon összeakadt egy másik bojlissal. Rákérdezett, hogy milyen bojlival horgászik az illető és azt a választ kapta, hogy „ilyesmit nem illik kérdezni”...
Mi internetes bojlisok könnyű helyzetben vagyunk. Az internet óriási segítség, hiszen a világháló pontosan a hatékony információ csere érdekében jött létre. Mi már hozzászoktunk, hogy nyíltan beszélünk a témáról, hiszen az internet erről szól más területen is. Nekünk már természetes, hogy segítünk másokat, hiszen mi is folyamatosan igénybe veszünk segítséget.
Ezért szinte kötelességünk, hogy segítsük a kezdőket, a tapasztalatlanabb bojlisokat. Így nem csak a módszer terjed, hanem a bojlis szemlélet is. Ez pedig mindannyiunk érdeke.
Egy újságban olvastam ma Isaac Newton mondását. Ezért is kezdtem ezt a cikket összrakni.
<center><b>„Ha messzebb láttam el, mint mások, az azért volt, mert óriások vállán állok!”</center></b>
Lehet, hogy manapság már kicsit veretesnek tűnik ez a kinyilatkozás. Newton nondanivalójának az a lényege, hogy az ember akkor fejlődhet tovább, ha felhasználja az előtte lévők tudását. Tehát nekünk hagynunk kell, hogy mások óriásokká válhassanak általunk, hogy egyszer majd az ő vállukra is felállhassanak mások. Méltó gondolatok!
