Aki nagy távolságra horgászik, az kénytelen 100-120 grammos ólommal dobálni. Az ilyen nagy ólommal végrehajtott bedobásnál, nagy az esélye annak, hogy egy rosszul sikerült dobás közben a damil csontig bevágja a mutatóujjunkat.

Ha a dobás pillanatában megcsúszik a dob, vagy későn engedjük el a zsinórt, akkor a felgyorsuló zsinór éles kés módjár a húsunkba vághat, nehezen gyógyuló sebet hagyva maga után.

Aki már valaha így járt, abban állandóan ott van a félsz, hogy mikor jön a következő sérülés. Ez pedig tudat alatt a lendítés sebességét korlátozza – hiszen a horgász nem meri jó alaposan „meghúzni” az ólmot -, így a szerelék kezdő sebessége csökken és métereket vesztünk a maximális dobótávból.

Ha rendszeresen 100-120 méter környékén dobálunk és fonott dobóelőkét használunk, akkor jól tesszük, ha egy védő eszközt keresünk, amivel elejét vehetjük a bajnak. A legegyszerűbb módszer, ha szigetető szalaggal körbetekerjük az ujjunk utolsó ujjpercét. Ez elég macerás megoldás, hiszen minden dobás után kezdhetjük előről a művelet, és a műanyag ragacs teljesen érzéketlenné teszi az ujjunkat. A szigetelőszalag egyetlen előnye a rendkívül alacsony ára.

Léteznek más megoldások is. Tavaly Tereskén láttam olyan – egészen élethű – gumiból készült dobóujjat, melyet csak fel kell húzni a valódi mutató ujjunkra. A használóját kérdeztem a megoldás működőképességéről és azt a választ kaptam, hogy csak rövid távra használható a műujj, mert a gumihoz meglehetősen tapad a zsinór. Naja, de mi pont a hosszú dobásokhoz kerestünk megoldást...

A tökéletesnek tűnő eszközt pünkösdkör láttam. Egyesületünk elnöke és horgásztársa borzasztó méretű dobásokat produkált, ezért odamentem megnézni, hogy mit csinálnak. Éppen a surfbotos dobásokat gyakorolták és az ujjukat egy korábban soha nem látott dobókesztyűvel védték.

A Fuji Pro-Finger névre hallgató „kesztyű” nagyon megtetszett és közel 1 hónapos keresés után sikerült 1-1 példányt vásárolnunk. A dobókesztűt a Fuji gyártja, valószínűleg nem a Távol Kelet egy eldugott zugában, hanem Japában, mivel a csomagoláson szinte minden felirat japán. A Pro-Finger valójában egy kenguru-bőrből készült ujjvédőből és egy tépőzáras, gumis pántból áll.

{KEP::2308::111::center::}

A Pro-Fingert meglehetősen könnyű felvenni, a bőr részbe egyszerűen be kell bújtatni az ujjunkat, a gumis pántot a megfelelő szorosságra kell állítani.

{KEP::2309::111::center::}

A Pro-Finger láthatóan jobbkezesek számára készült, ezt a csomagolás is mutatja. Elvileg több méret is létezhet a kesztyűből, mert nekem elég nagy mancsom van és egy picit passzos a pánt. Erre utal a PFM3 felirat, ami talán azt jelenti, hogy ez a 3-as méret. Valószínűsítem, hogy hazánkban csak ez a verzió kapható, mert amit eddig láttam, az mind ilyen méretű volt.

{KEP::2307::111::center::}

Néhány szó a kesztyű hatékonyságáról.

A teszt napján viharos észak-nyugati szél fúj, ami a mi horgászhelyünknél erős oldalszelet jelent. A 96 méterre lévő bójához csak úgy tudtunk dobni, ha jó bőven rászámoltunk az irányra és a dobás erősségére. A dobókesztyű tényleg feloldotta a gátlásainkat, ami mindenkiben benne van tudat alatt. Sokkal bátrabban lendítettük a 112 grammos ólmokat, mintha normál módon dobtunk volna. Ha csendes lett volna az idő, akkor dobásaink bőven 120 méter felett lettek volna, de így „simán” az etetésre dobtuk a szereléket.

Tartottam tőle, hogy a védő bőr érzéketlenné teszi az ujjamat és nem fogom tudni időben elengedni a damilt. Ez a félelmen nem igazolódott be. A bőr alatt tényleg nem lehet érezni, hogy mikor kell elengedni a szereléket, de az a megfelelő időben egyszerűen lecsúszik a finom kenguru bőrről. Valószínűleg ezért kerül a kesztyű majdnem 6.000 Ft-ba.

A Pro-Finger drága, de hasznos segítőtárs. Ha csupasz kézzel dobunk, akkor elég egy rossz mozdulat és legalább 1-2 hónapra elintézzük magunkat. Persze az sem mellékes, hogy a kesztyű használatával extra métereket nyerünk dobásnál, ami bizonyos vizeken több halat is jelenthet.

{KEP::2306::111::center::}
teteje | vissza